A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

- 10 Pápai Tatai Veszprémi 24,947 K 71 f. 18,371 » 44 » 27,205 » 82 » összesen: 255,555 K 28 f. Csak egy pillantást kell vetnünk e kimutatásra, s ha összehasonlitjuk az összegeket az egyházmegyék nagyságával, azonnal kitűnik, hogy ezen összegek csekélyek, s az alap, melyre épitve volt a számítás, téves. Úgy látszik, hogy egyedül a b.-somogyi egyházmegyének kimutatása a legjobb, ez felel meg leginkább a valóságnak; bár itt is van hiba, mert három egyház kimaradt, s 27 egyház bevallása hibás. Hiányunk 24,142 K- Ha tehát még ott is sok ezrekre megy a hiány, hol aránylag lepontosabb a számítás, mennyi lehet a többi egyházmegyéknél? Mi történik akkor, ha egyházi törvényjavaslatunk s igy annak az egyházi adót megállapító fejezete is szentesítést nyer, s a gyülekezeti tagok a törvényben megállapított összegnél több egyhm. adót fizetni nem tartoznak? Kézzel fogható a hiány, ki fogja azt pótolni? Nagy kérdés az is, kit terhel a felelősség? Mert hogy a gyülekezeteket nem, az bizonyos. És mégis, ha segíteni nem lehet azok fognak károsodni és szenvedni. Világosan látható tehát, hogy a 3 millió korona, három féle célra nem elegendő; szükséges ujabb és pedig teljesen pontos adatok beszerzése, s ha az tűnnék ki végeredményül, hogy az adott összeg egy célra, és pedig az első és legfontosabb szükséglet fedezésére, t. i. az egyházi adóteher csökkentésére elegendő lesz, a másik kettőt feltétlenül el kell ejteni most, s oda kell sorozni azon követelményeink mellé, illetve elé, a melyek még teljesítésre várakoznak. É bajunkban kedvező körülmény az, hogy a másik elhalasztandó s szerintem el is halasztható két cél, illetve követelmény a lelkészi nyugdíj intézet és a közig, költségek fedezése. Mindkettő várhat, bár sokaknak kedves eszméje a lelkészi nyugdíj intézet, de meg kell gondolni azt is, hogy ha esetleg megalapittatnék, elviselhetetlen terhet róna a lelkészi karra. Oda kell tehát törekedni ref. egyházunknak, hogy világosítsa fel a magas kormányt arról, hogy tekintetbe véve ezen körülményeket, ne ragaszkodjék feltétlenül ahoz, hogy az adott segély háromfelé forgácsoltassék, s egyikre sem lehessen elegendő, hanem fordítsa az összeget a legégetőbb szükséglet kiegészítésére az egyház legjobb belátása szerint, s ha esetleg nem kerülne elegendő összeg