A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

— 12 — esetleg szükségből felekezeti iskolába megy is rövid időre, de mindig vágyódik el innéts mihelyt lehet, tovább indul. Hiszen csak egyházmegyénkben is — a mint tudom — 12 tanítói állomás van üresedésben, vajon be lehet-e ezeket tölteni?. Vagy jó lesz ugy is, hogy alkalmatlan kisegítőket alkalmazzunk a tanügy kárára?. De az is sérelem, hogy még a felekezeti tanitó sokkal többet tanit, nemcsak a reáliákat, —hanem vallást és erkölcstant is, — mit pedig az állami tanítók nem tanítanak, mégis majdnem félannyi fizetést kap — a több munkáért. Továbbá a felekezetek — melyek nagy áldozatot hoznak az iskolára — nem kapnak kiegészítést 1400 koronáig, holott az állami tanitók fizetéséhez, — az adóból folyván ki — szintén hozzájárulnak, s kétszeresen fizetnek. Végül a felekezeti tanitók terményekből álló fizetésének jó része, a mi igazságtalanul kántori fizetésnek van elminősitve, holott ref. egyházunkban — legalább nálunk, — csak tanítói fizetések vannak, kántoriak sehol nincsenek, s ezután a nyugdijat nem élvezik, mig az állami tanitók készpénzben kapván fizetésüket, az mind beszámittatik a nyugdíjba, lm ezek a sérelmek méltán sorakozhatnak a többiekhez. — Különben igen örvendetes dolog, hogy az emlékirat felvette a lelkészi ötöd éves korpótlékot, és törekszik rá bár nem a leghelyesebb uton hogy megalapittassék vé^re valahára a lelkészi nyugdíj intézet. A mi a korpótlékot illeti, itt az a megjegyzésem, hogy jó lett volna az alternatívát felállítani, ugy hogy vagy maradjon meg az 1600 kor. alap fizetés — s feltétlenül adassék meg, és pedig visszamenőleg is az ötödéves korpótlék, vagy pedig, ha a korpótlék elmaradna, emeltessék fel a lelkészek fizetése 2400 koronára. Mert igy megtörténhetik az, hogy ha a korpótlék elmarad, az alapfizetés is megmarad a nagyon csekély 1600 koronában. III. A nm. kormányelnök ur csak egy irányban igérte a memorandumban formált kérelmek rövid uton és idő alatt való teljesítését t. i. az egyházi adó miseriáinak orvoslását. A másik részére, hogy t. i. hozassák arányba a lelkészek fizetése, az állami és községi tisztviselőknek most felemelt vagy felemelendő illetményével, nagy sajnálatunkra azt válaszolta, hogy ezen kérdéssel csak akkor foglalkozhatik a kormány, ha az állami pénzügyek helyzete olyan lesz, hogy ezen ujabb teherrel megbirkózhatik, mert ezen kérdést össze kell szerinte kötni minden más vallásfelekezet lelkészének fizetés rendezésével. Ennélfogva erre bizony még hosszá