A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

előttünk lebeg, s ha ezt szemeink elől soha el nem tévesztjük, akkor legyen bár béke avagy harcz nyugodtak lehetünk, mert a czél felé biztosan haladunk. Nem aggaszt a bizonytalanság és a kétes jövő félelme minket azért, mert van jogunk és okunk bizni amaz ős erőben, es szent lelkesedésben, mely nemzetünk minden tagjában, különösen pedig magyar ref. egyházunk híveiben él és folytonosan munkálkodik. Lehet, hogy ezek most a béke idején szunynyadnak, de ha előjönnek a kisértetek, nehéz megpróbáltatások, nem fogunk csalatkozni, s miattuk megszégyenülni. Az a hiihűség, hitelveinkhez való SZÍVÓS ragaszkodás, melynek munkáit, áldozatkészségét lépten-nyomon szemlélhetjük, csudákat művelhet még, ha nyügző bilincseiből, az anyagi szegénységből kiszabadítani tudjuk, s a mire kivétel nélkül mindnyájan törekszünk: az egyházi adónak súlyos terheit, legalább egy részében a vállakról levenni sikerül. Ezen kérdésnek megoldásától függ, hogy milyen erővel bocsátkozhatunk a küzdelembe. Fél erővel, pusztán lelkesedéssel gyengék lehetünk, ha az anyagi szegénység lekötve tartja lelkesedésünk szárnyait! Ez a kérdés foglalkoztatja most ref. egyházunk intéző köreit. Ennek megoldása képezi alapját, fundamentomát annak a munkálatnak, — egyházi törvényeknek, — melyeket az összeülendő zsinat alkotni fog. Ha sikerülni fog ezen ügynek, t. i. az egyházi adónak helyes és igazságos rendezése, akkor rendben leszünk, habár más tekintetben lesznek is még fogyatkozások; de ha ez nem sikerül, akkor lehetnek a többi alkotások bármily tökéletesek, csak fél — vagy mondhatjuk — semmi munkát sem végeztek. Mert ezen kérdés helyes megoldása az a kőszikla, melyre ref. egyházunk épületét felállítani kell, ellenben — fővenyre épül az, és — ha — isten mentsen előjönnek a megpróbáltatások, s megtámadják ezt a nyomorúságok árvizei, lészen ennek az épületnek nagy romlása! Igen sajnálom, de nekem erős kételyeim vannak a kérdés megoldásának eddig tervezett módjaira nézve. Semmi bizonyításra nem szoruló, feltételen igazság, és meg nem dönthető tény az, hogy a mostani egyházi adót leszállítani nem lehet. Mert még ezzel is csak szegényesen és épenséggel nem pazarul vannak díjazva a hivatalnokok; a mi az egyházak fentartását illeti, ott sem volt soha tékozlás, sőt a feltétlenül szükségeseket is csak nagy erővel tudták az egyházak beszerezni; ott takarékoskodni