A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

— 28 — Az első, kellemes benyomást keltő jelenség a mi első pillanatra feltűnik, — az egész tanuló ifjúságnak ugy a tanteremben előadás alatt, mint azonkívül — fesztelen magaviselete, otthonias érzése, élénksége, bátorsága, nyilt tekintete, kész engedelmessége, a mi azt mutatja, hogy a tanuló ifjúság teljes bizalommal viseltetik tanárai iránt, kiket a növendékek ugy tekintenek, mint édes atyjukat, szeretettel veszik őket körül, s ugy érzik magukat itt, mint akár otthon, szüleiknek gondviselése és felügyelete alatt. Ha van valami, a mi a felnőtt, az élet gondjaival küzdő egyéneknek örömöt szerezhet, az csak a mi tanári karunknak szelíd és bölcs, mind a mellett erélyes, vezetése alatt álló szép ifjú seregnek látása, szemlélése. Ezeket tapasztaltuk ns. egyh. megyei gondnok úrral, midőn a III-ik osztály vizsgáján megjelentünk s azon mindvégig részt vettünk. Értelmes, szép feleleteket hallottunk, melyek azt mutatták, hogy nem csak tudják a tananyagot, hanem azt átértik, felfogják, s magukat mintegy bele találják. Azért tartom ezt különösen megemlitendőnek, mert csak ilyen alapra lehet biztosan építeni. A mélyen tisztelt tanári karnak érdeme ez, hogy nem kiméi semmi fáradságot, kész a legnagyobb áldozatra, csak hogy a rábizottakat elvégezze, és minden szülő nyugodt lehessen abban a tudatban, miszerint gyermeke itt minden tekintetben olyan helyen van, hol kész ember növekedik fel benne, s az élet minden körülményei közt kiállja a próbát. A második jelenség, a mi már nem csak nekünk, hanem tek. dr. Kérészy Zoltán Kormányképviselő urnák is szemébe tünt, az a rend, az a tisztaság, melyet ugy bent az épületben, mint annak környékén látott. Vizsgálgatta a parkban a fákat, gyeppázsitot, bent az épületben sok teremnek padjait, a falakat, megfordult minden helyen, s csodálkozva mondogatta, hogy sehol egy vágást a fákon, padokon, avagy irkafirkát, piszkot a falakon nem talált. S bámulatát fejezte ki, hogy a tanév végéig, hogy lehetett mindent igy megőrizni — közel 300 tanuló mellett! S kijelentette, miszerint ezt majdnem példátlannak tartja. De megértjük mindezt, ha elgondoljuk, hogy mihelyest a tanuló először lépi át a főgymnásium küszöbét, már kérve, intve van a jó rendre. Lassan-lassan jön bele, hogy a kihágások el nem türetnek, lassan-lassan megszokja, hogy magát illedelmesen viselje mindenütt. Bele törődik a fegyelembe, a mi neki nem nyűg és bilincs, hanem jótétemény és áldás, s érezve ennek jótékony hatását, később nem szorul őrizetre. A