A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

rona, melynek legnagyobb részét iskolai beruházásra — nevezetesen 3J4 tanítói telek vételére fordították — ne nehezüljön csak a ref. valláson megmaradt hívekre, hanem aránylag járuljanak annak törlesztéséhez az unitáriussá lett egyháztagok is, mert mikor ezek kitértek, akkor az adósság már meg volt. Azután nem tudtak megegyezésre jutni a tandíj kérdésében sem, s miután azon eset is előfordult, hogy 6 éven felüli lélekre is vetettek ki gabnát, a harangozó fizetésére — bár már többször voltam kint eredménytelenül, még is megpróbáltam, hogy talán egyszer sikerül valahára őket békességre hozni, s febr. 17-én személyesen újra kimentem. — Megegyezés nem jött létre, mindkét ügy a közgyűlés elé terjesztetett. A 6 éven felül — 12 éves gyermekekre történt kivetést, az 1893. évi közgyűlési határozat értelmében — igen természetesen — megsemmisítettem, a miben a presbytérium meg is nyugodott. A nemeskei lelkész ur a mult év okt. 1-én azon megdöbbentő jelentést terjesztette hozzám, hogy a kerületnek — az egyh.-m. bírósági ítéletet megsemmisítő — végzése, miatt, a vihar egész erővel kitört és pusztít, a nemeskeiek együttesen kijelentették a felekezetnélküliséget, a presbitérium lemondott, a lelkészi teendők templomi része be lett szüntetve. Erre sürgősen válaszoltam, és kijelentettem, hogy azonnal küldök ki egy bizottságot, vagy ha kívánják személyesen kimegyek, mert a baj gyökerében orvoslandó. A mire azt a választ kaptam, hogy sem a bizottságot nem fogadják, sem az én kimenetelemet nem kívánják, mert hasznát nem látják, nagy az ő sérelmük, s nincs a ki orvosolja. Erre egy pástorális levelet intéztem az egész gyülekezethez melyben kifejtettem a kerületi bíróság Ítéletének indokait, s megmagyaráztam nekik, hogy más Ítéletet hozni nem is lehetett, hanem legjobb lesz az Ítéleten megnyugodni; és bajukat más uton próbálják orvosolni, a mit pedig tettek az nem szép, nem illő felvilágosult prot. emberhez, s ha ezen az uton tovább haladnak elveszik a felsőbb hatóságok kedvét és elvesztik azoknak jó indulatát. Ha ujabb kérelemmel fordulnak — alapos okon az egyh.megyéhez és kerülethez, nem zárkóznak el bajuknak orvoslása elől. S egyúttal megkértem a nt. lelkész urat, hogy azon pásztorális levelemet az egész kgyülés előtt olvassa fel. — November elején vettem a megnyugtató hirt, hogy a kedélyek egészen lecsillapodtak, s rendben van a szokott' vallásos élet, azonban vár2*