A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1901. június

tos eszméjének megvalósulását, diadalra jutását. A vallás és a lelkiismereti szabadság fényes napja — mely kevés hiján 400 esztendővel ezelőtt ragyogott fel teljes fényben, a duló viharok után, kezdi szaggatni azokat a borongós, sokszor setét felhőket, melyek eddig útjában állottak és eltakarták. Hazánkban az egyh politikai törvényekkel megkezdették végre valahára rendezni a különböző vallásfelekezetek ügyeit. Csak megkezdették, mert még sok van hátra, melynek megvalósulását óhajtva várjuk. — Az első lépés megtétetett s a többieknek kell következni, mert a felvilágosult korszellem nem türiazt, hogy az emberiség visszafejlődjék, és a széttört, elhányt bilincsek, melyek századokon át nyűgözték, szorították a kebleket és elfojtani akarták a hit- és a lelkiismereti szabadságot, újra felrakattassanak. A fejlődést, a kitörő élet nyilatkozatát akadályozni, elnyomni lehet bizonyos ideig, de azt teljes mértékben megsemmisíteni, megölni nem sikerűit soha, mert az még a koporsóból is kitör és eget kér. Minél nagyobb az elnyomás, annál hevesebb és ellenállhatatlanabb erővel tör ki a visszahatás, mit a történelem számos példával igazol. Ilyen küzdelem várakozik a magyar prot. egyházra. A sok százados elnyomatás után derülni kezd az ég s készülnünk kell nemcsak a harczra, hanem azon nehéz munkákra is, melyekkel a megváltozott viszonyok után ref. egyházunk helyzetét megszilárdítani, annak fejlődését és felvirágzását előmozdítani kell. Mindig nagyobb és nagyobb hullámokat kezd verni azon mozgalom, mely az egyh politikai törvények folyományaként czélul tűzte ki az 1848. XX. t. czikk megvalósítását teljes mértékben való érvényesítését. Igaz, hogy ennek a mozgalomnak sokan felekezeti jelentőséget akarnának tulajdonítani, pedig az emiitett t. czikket a magyar országgyűlés több mint egy fél századdal ezelőtt megalkotta, törvényerőre emelte; igy hát többé nem felekezeti ezen kérdés, hanem erős, mondhatnám elválaszthatatlan összefüggésben van a speczialis magyar nemzeti érdekekkel. Ezt a mozgalmat nekünk is feltétlenül támogatnunk kell és pedig ugy nemzeti, mint felekezeti érdekből. Már maga az is örvendetes eredmény, hogy ezen ügy, melynek sokan lassú kimúlását várták, éledni kezd, napfényre kerül, mennyivel inkább örömmel kell látnunk, hogy a más felekezetekhez tartozó felvilágosult lelkek is látva azt, hogy mint mindig, ugy most is ezen mozgalommal nemcsak ref. egyházunk, hanem sokkal inkább nemzetünk megerősödését akarjuk előmozdítani — ezen törekvésünkben lassan-lassan bár, de mégis tömörülnek mellettünk. Hogy a másként gondolkozók is mozgolódnak, az nagyon természetes, mert a szellemi élet terén az erők felszabadultak, s mindenik tért keres magának, hol teljes mértékben érvényesülni tudjon. Az erők, a fegyverek különbözők, de azoknak nem sokaságától, hanem kellő mértékben való felhasználásától függ a győzelem Már az elmúlt köz-