A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1901. június

gyűlés alkalmával székfoglaló beszédemben — amely, nem tudom mi okból, teljesen kimaradt a jkönyvből — megemlítettem és felsoroltam azon eszközöket és fegyvereket, melyekkel harczolnunk s az ösvényt, melyen haladnunk kell. De meg, mivel a programm-beszédből 'ehet csak egyedül megállapítani, hogy az illető, a ki valamely megbízást nyert — csakugyan a szerint cselekedett-e tényleg is: szükségesnek látom pár szóval azokat ismételni. Nevezetesen első dolog a tömörülés, hogy az erők szét ne forgácsolódjanak, az együvétartozás érzése, hogy egyérzelemmel és akarattal legyünk s egy és ugyanazon lélek lelkesítsen mindnyájunkat s baladjunk mindig az igazság és szeretet ösvényein, mert ebben van az erő, ezeké mindig a diadal. Bátóritson minket az, hogy ügyünk igazságos, mert semmiféle törvénynyel megegyeztetni nem lehet azt, miszerint egy állam — melynek legfőbb kötelessége egyenlő mértékkel mérni mindenkinek ugy a terhek kirovásánál, mint a jogok adományozásánál — egyformán szerető gyermekei közül egyiket dus javakkal áraszsza el, a másiknak pedig csak az asztalról lehulló morzsalékot vesse. Hogy mi magyarországi protestánsok méltók voltunk mindig és vagyunk ma is arra, miszerint az állam jóindulattal forduljon felénk s ne mostoha gyermekként bánjon velünk, arról én nem beszélek, beszél és kiált erről négyszázados történet-könyvünknek minden lapja, minden betűje! Jó reménnyel tekinthetünk a jövőbe, mert a megkezdett uton megállni, egy olyan munkát, mely az ország felvirágzását van hivatva előmozdítani — félben hagyni nem lehet. Egy olyan épületet, mely egy nemzet czivilizatiójának dicsőséges hajléka, betetőzetlenül, vésznek-viharnak, megsemmisülésnek kitenni nem szabad, hogy a nemzet alkotó és fentartó tagjainak unokái annak romjai felett keseregjenek ! Igenis nt. és tek. egyh. megyei közgyűlés az egyh. politikai törvények képezik a fundamentumot, a kisebb lelkészi javadalmak kiegészítése a falazatot ; betetőzése ennek az 1848. XX. t cz. végrehajtása, vagyis: hogy a prot. egyháztagok mentessenek fel azon egyházi tehertől, melyek alatt feltétlenül le kell roskadniok s ezzel megrendül azon hajlék, mely hivatva van menhelyet adni a magyar nemzet fen'artó elemének. Jó reménnyel tekinthetünk a jövőbe, mert látom, hogy kormányunk nem zárkózik el mereven jogos kívánalmaink elől, hanem a mit tehet, megtesz irányunkban. Nagyobb baj az, hogy a viszonyok és körülmények súlyosak, de biztat, hogy ha egyszerre nem is, lassan-lassan elérjük czélunkat s megvalósulva látjuk óhajtásunkat . . Hanem, hogy az évszázadokon keresztül hozott és ezután hozandó áldozatainkért ki kárpótol ? ki jutalmaz? . arra nincs felelet! Hiszünk Istenben, ki az elnyomottat felemeli, ki a nyomorultat megszabadítja, ki felszedi a könnyeket és megfizet kinek" kinek az ő cselekedetei szerint! . .