A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. október, 1899. április, 1899. július

— 1 210 — letöségük, sem állandó lakásuk nincsen ugyan azon egyházközségben," illetőleg a fent kifejezettek alapján az azon egyházköz uég kötelékébe az egyház megyei hatóság által fiók egyházként beosztott n. atádi hitsorsosokra is. Igaz, hogy kettős megszorítással gyakorolhatta e jogát. Nevezetesen csak azokra vethette ki az adót, a kik az atádi egyháztagok közül ott „ingatlannal vagy üzlettel bírnak," azokra is az osztályadónak csak 25

8/

0-tóliját vethette ki az adónak. A törvény e kettős megszorítását tiszteletben tartotta, illetőleg ahoz alkalmazkodott a presbyterium, midőn kivetette a per alá vont rendkívüli adóösszeget fellebbezőkre is, de annak csak 25%-tóliját követelte rajtuk. Mert bár nem birnak is lélebbezök N.-Atádon „ingatlannal és a szó közhasználatú értelmében üzlettel, de nem vonják kétségbe, egyh. törv. 247. §-a adta joguknál fogva sem a presbyteriumhoz beadott folyamodványukban, sem ide terjesztett felebbexésükben, hogy vagyoni viszonyaik értékelésében tul magasan számított a presbyterium. Tőrvényhozásunknak pedig nem lehetett és nem is volt czélja a 249. §. megalkotái áoan, hogy megsemmisítse azon százados egyházjogi alapelvet, hogy „minden egyháztag saját egyháza terheit hordozni köteles," melyet előbb már az 5 ik § ban oly evidens módon sanctional, s melynek megsemmisítésére különben sem lehetne elégséges a törvény szövegezésében, megokolás nélkül odavetett egyetlen szó. Az sem lehetett, nem is volt törvényho zásunk czélja, hogy a felekezet intelligens tagjait, kik áldozatkészségben kell, hogy jó példaadással mindig elöl menjenek, annak kötelezettsége alól felmentvén, az egyház fenntartás terhét egyedül a földmivelők s mesterséget, kereskedést űzök vállaira helyezze át. Az „üzlet" szó által a választóvonalat huzza meg törvényhozásunk a kenyérkereseti pályák közt, párhuzamban az ingatlan bírásával, mit analog esetekben a 264-ík §-ban „vagyonosság és kereset- mérv a 247-ban „vagyon avagy kereseti viszonyok" jelző szavakkal fejez ki. Nem a sző betüszerint valö értelmében „üzlettel" nem biró hivatalnokokat menti fel a törvény azon szövegezésben, a rendkívüli adók fizetésétől, mint inkább az üzlet folytatásához hasonlóan biztosított, tehát rendes, állandó kenyérkeresettel nem biró, szegényebb egyháztagokat. Elesik tehát ugy Szakáll Gyula, mint László József felebbezők kérelmeik támogatására emelt azon érvök, hogy ök sem ingatlannal, sem üzlettel nem birnak N. Atádon, tehát rájuk adó nem vethető. Elesik László Józsefnek még azon érve is, hogy ö N. Atádon csak „ideiglenesen" lakik. Joga volt végre a presbyteriumnak a rendkívüli adó kivetésé-