A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. október

— 83 — is megél Orcziban, ha egy lélek sem lesz református, — a jövedelem bőven elég erre. A beszámítást ily súlyossá kényszerítő körülmények melleit a Szomjú István és ifj. Csire István ellen bebizonyult vétségeknek az egyh. törv. 303 §. é) pontjában meghatározott hivataltól való végleges megfosztás felelne meg. Minthogy azonban ugy Szomjú István mint iíju Csire István jó családi életet élnek, minthogy hivatásukban mindketten jártasak, minthogy a bizonyító eljárás adatai szerint vétségeiknek alapja az egymás iránt való személyes ellenszenv, és igy föltehető, hogy más egyházközségben, egymástól távol, szenvedélyeiknek lehűlése után, hivatásukat törvény szerint végezni még képesek lesznek ; az egyházmegyei biróság őket csupán Orczi községben viselt hivataluktól való elmozdításra ítélte, és vétkességüknek következményekép a vizsgálatból folyó összes költségek megtérítésére kötelezte. Ezen, az egyházi törv. 303. § ának d) pontján alapuló büntetés kiszabásánál, az egyházmegyei biróság nem részesíthette egyik elitélt felet sem napidij kedvezményben, mert az orczi-i egyházközség az ö vétkes cselekményeikre semmi okot nem adott, söt atnenynyiben Orczi községben as egyházi béke csak abban az esetben állhat helyre, ha a vádlottak hivataluktól eltávolíttatnak, a biróság az egyh. törv. 398 § ának e) pontja értelméb en vádlottakat hivataluktól az itélet jogerőre emelkedéseig felfüggesztette, mely időtartamra nézve, minthogy a felfüggesztés helyettesítés szükségességét vonja maga után, őket fizetésük fele részének élvezésére korlátozta. Csiszár Peter gondnokot az a vád terheli, hogy 1898. év folyamán az egyház ládáját ilj Csire István lelkész házából az ő beleegyezése nélkül saját lakására vitte s ugyanekkor a templom kulcsát is elvonta a lelkész őrizeti alól. A kulcsot azonban csak egy éjjel tartotta magánál és az egyház ládáját is visszavitte, a mikor arra az esperes őt utasította. A vizsgálat által megállapittatott »hogy a templom kulcsának elvitele az isteni tisztelet megtartásának akadályául nem szolgált. Vádiolt a teljes beismerés mellett azzal védekezik, hogy Csire István lelkész a tanitóvai s az egyházközséggel nyilvánosan folytatott viszálykodása közben kijelentvén, hogy többé papjuk nem lesz, a községi tagok rábeszélése folytán az egyház ládáját a lelkésztől kikérte, s minthogy a lelkész ellenvetést nem tett, elvitte, miközben a templomkulcsot is leakasztotta cs bele tette a ládába, másnap korán reggel azonban visszaakasztotta rendes helyére,