A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. október

— 81 — byteriuinmal nem közlékeny, híveit hivatali állásából fodyőlag lelkészi minőségében minden csekélységért törvény elé hurczolja, a kaposvári főszolgabíró előtt akként nyilatkozott a községről, hogy mind zsiványok, és az egyházi béke tönkretétel ét ezen okoknak, további a lelkész és tanitó viszálykodása lak tuhjdonitják. Ifj. Csire István ezen vádakat a tanitó kutyájára való lövésen kivül, tagadja és az eilene felhozott vádak mindegyike teljes prőbaszerüleg nem bizonyittatott; tekintve azonban, hogy ezen vádpontok más, a tanítóban munkatársát, a hívekben pedig testvéreit látó lelkész mellett elö nem fordulhattak volna ; tekintve, hogy a kaposvári igazságügyi és rendőri hatóságoknak t )vábbá ezen egyházmegye esperese és fegyelmi bírósága előtt levő ügyek kétségtelenül bizonyítják, hogy a lelkész presbyteriumát és hiveit megfelelő ok nélkül hurczolja hatóságok elé ; „ tekintve, hogy az egyh. törvények 136 §-a és a dolog természete szerint is a Jézusi szeretetnek át kell hatni a lelkész beszédjét, nyilatkozatát és eljárását; tekintve, hogy a vádnak minden pontját részletesen bizonyítani oly huzamos időt venne igénybe, mely alatt a különben is sürgős gyógyításra váró orczi-i egyházi élet teljesen a szétzüllés határára jutna; tekintve, hogy ezen elzüllésnek egyik kétségtelen oka ifj. Csir« István lelkész, meri Orcziba menetele előtt ott hasonló panaszok nem fordultak elö ; s tekintve, hogy az egyházi törv. 343 § a a bíróság meggyőződését alaki bizonyítékokhoz nem köti : a biróság bizonyítva látja, hogy ifj, Csire István lelkész az egyh. törv. 102 és 129 § ai állal körvonalozott jogát a tanítóval szemben nem a 138 § ban előirt módon, lelkészi állása méltóságához képest gyakorolta, hanem Személyeskedve, perleííédöen és íenhatóságának éreztetésével, a híveivel szemben pedig szintén nem viseltetelt azzal a szelídséggel és szeretettel, mely az egyházi törvények 136 §-ában találja méltó kifejezését. Az ifjú Csire István ellen irányuló második vádat az istentiszteletek végzésének fentebb ismertelett megtagadása képezi, melyet ö azzal óhajt menteni, hogy az 1898 évi június hó folyamán a tanitó és társai által benyújtott kérvényben beszámithataflannak állíttatván, nem mehetett szószékre addig, mig elégtételt nem kap és az esperes által eszközölt helyeüesitésekböl azt következtette -