A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. október

— 80 — b) hogy a f. évben több presbyleri gyűlésre idézés daczára nem jelent meg. - c) hogy az 1898. évi január hó 10. napján tartolt presbyteri gyű» -lésen a lelkész ellen tiszteletlen kifejezéseket használt. d) hogy az 1898. évi február 2-án a lelkész által összehívott közmunka megváltási közgyűlésre megidéztetvén, elöször azt izente, hogy vacsorál, később, hogy lefeküdt, s csakis akkor ment a gyűlésbe, mikor megtudta, hogy a lelkész távozott. e) hogy 1898. év folyamán az isteni tiszteletek alkalmával két Ízben nem énekelte a lelkész által kijelölt énekeket, mert, úgymond a lelkész a kutyáját agyonlőtte s ezért a lelkészre haragudott. f) hogy 1898. évi feb<\ 2-án a lelkész tiltakozása daczára egyházi közgyűlést hivott össze, okul azt adván elő, ha a papnak szabad öt rágalmazni, neki is szabad gyűlést tartani. g) hogy 1898. év folyamán nyilvánosan beszélte,- hogy a lelkész másként tesz, mint prédikál. h) végül az iratokhoz 17. szám. alatt csatolt kérvényt a községben aláírás végett a kisbíró által nyilvánosan köröztette, s a czéljának megfelelő aláírások után 1898. év junius hóban az egyházmegye fegyelmi bíróságához benyújtotta, mely beadványra nézve a tárgyaláson való fe; olvasása után kitűnt, hogy az aláírók annak tartalmát nem értetlék meg, s abban a . lelkész malicioBusnak, rágalmazónak, nem ép eszünek van nyilvánítva, Szomjú Istvánnak ezen tényei az egyh. törv. 102, és 425. §-ában körvonalozott tanítói kötelességgel ellentétben állanak és sértik az egyházi törvények 125 §-ának intézkedését is, de összeségükben megállapitjak az egyházi törvény ö01 § ának 4, 7, 8 és 10 pontjaiba ütközö fegyelmi vétségeket, öt tehát azokban vétkesnek kellett kimondani. Az ifjú Csire István lelkészt terhelő egyik vád az, hogy sem a tanitó iránt, sem hívei iránt nem viseltetik azzal a szeretettel, melyet lelkész állása megkiván, minek bizonyítása végett a tanitó azt adja elő, hogy ö — a lelkész — vele szemben folytonosan feisöségét érezteti; a községből való távozásait, bármennyi időre történjenek is azok, tudtára nem adja, ellenszenvének nyilvánosan kifejezést ad, ezt vagyonára és családjára is kiterjeszti; kutyáját ok nélkül lelőtte, nejét is ok nélkül meghurczolta s vallástalannak állította. Á presbyterek és a tárgyaláson megjelent orfczi-i egyházközségi tagok szintén panaszolják, hogy a lelkész őket nem szereti, a pres-