A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. július, 1899. március

Krisztusban, hogy mindenekben meggazdagodtatok ö benne anynyira, hogy semmi nélkül nem szűkölködtök." (1 Kor. 1., 4,, 7.) Mert ha tán megnehezedtek is az idők felettünk, s ha az egyház társadalmi élet ma sem szűkölködik külső és belső bajoktól, sőt viszásságok, zsurlódások és szakadásoktól: ki az idők súlyával mérlegeli a lánczszemenként kapcsolatos eseményeket, feltétlenül be fogja ismerni, hogy az Isten ajándékaival bövölködö magyar protestáns egyház, ma 3em áll hátrább, sem a külső vallásosság, se a valláserkölcsi hitélet nagy munkáiban, mint állott gyors terjeszkedésének s felvirágzásának legszebb emlékű napjaiban. Az alkotmány által megifjult haza uj alkotásokkal vert sánczaiban meg-megnyilatkozik ugyan a modern élet minden bűne és erénye s tagadhatatlan, hogy a politikai közélet ép ugy, mint az egyháztársadalom megszámlálhatatlan bajoktól szenved ; de — most már az alkotmányos államtól is védve, sőt segítve — hogy a magyar protestáns egyh. bomlás, sőt roskadozásnak indult volna? Ez, n. t. Közgyűlés, a legigazságtalanabb állítás, a legsötétebb pessimismus. A ki figyelemmel kiséri a köztünk felmerülő eseményeket, nem messzebb, csak itt a mi kis körünkben, az egyházmegye egyháztársadalmi életében, s közvetlenül saját szemeivel tekinti meg — az anyagi terhek miatt elégedetlenkedők daczára is — a valláserkölcsi hitélet nyilatkozványait, a vallás külformáihoz, az egyház belhivatalnokaihoz való ragaszkodást, a lelkesedésből támadt áldozatokat, s az anyagi gondokkal megrakott gyülekezetek békével és nagy türelemmel végzett alkotásait: az — ha hitben él, lehetetlen, hogy meg ne nyugtassa magát az iránt, hogy a veszedelem, Istennek legyen hála, hozzánk még nincs közel. És mégis, ha mi őrtállók, magunk veszítenénk el hitünket, s vezérek lévén, buzdítás és bátoritó szó hijján, megcsüggesztenénk a küzdeni kész sen get ir: váljon méltók volnánk-e a pásztorságra? az apostoloskodásra? és csak egy perczig is az örtállásra és vezetésre ? Bajaink ugyan vannak, de csak a személyeskedések,,a zsurlódások és az anyagi terhek hordozása miatt. De a baj nem az egyetemben, csak a részekben található. Ha pedig nem az egész test, hanem csak a tagok betegek: a bajon okkal-rnóddal s erősebb műtétek által is segilhetö. Babilont ugyan gyógyították, de nem gyógyult meg. Sőt a Sión is elpusztult, mert a vének és papjai csak ételt kerestek maguknak, (Siralm, 1, 19.) de a magyar protestáns egyháznak, még ha szenvedő beteg volna is, meg kell maradni, meg kell gyógyulnia !