A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1895. július

Nagy tiszteletű és tele. eg}'h. megyei közgyűlés ! Oly helyzetben vagyok e pillanatban, mint az olyan ember, ki igen sokat akar egyszerre mondani, s nem talál szavakat gondolatainak kifejezésére, vagy mint az olyan ember, ki a látottak felett álmélkodva áll szótlanul, ós egy tárgy se tudja annyira lekötni, liogy annak szépségét, vagy nagyszerűségét kellőleg méltányolni tudná. Egyházi életünk oly mező, melyen a figyelmes szemlélő előtt sok, eddig fel sem tűnő esemény mutatkozik, oly munkatér, melyre alkalmazható az evangyeliumi kifejezés : „s o k, igen sok az aratásra való gabona." A régi kerítések megbolygatva vannak, a sziszegő kigyók fulánkjaikat mutogatják, a hajó hányattatik, az imádkozás szava ha 1latik: „Uram tarts meg, mert elveszünk." „Keressétek ós megtaláljátok, zörgessetek ós megnyittatik, nem minden, a ki ezt mondja: „Uram, uram, megy be a mennyeknek országába, hanem a ki cselekszi az én men ynyei atyám akaratját," hangzik az égi szó, a Krisztus egyházában. Munkára, tettre fel, az evangy. szavak jelentősége szerint, Krisztus egyháza imádkozva dolgozni és dolgozva imádkozni, ez legyen jelszavad evangy. egyház, hanem akarod, hogy beteljesedjék a költő szava : Ki nem halad, az elmarad, vag}' e 11 i p o r t a t i k. A munkaidő 12-ik órájában szóll hozzánk, evangy. egyházunkhoz a kor intő szava, hogy mindenki erejét felhasználja a szellemi, erkölcsi erők fejlesztésére, hogy a közel jövőben bekövetkező nagy átalakulás készületlenül ne találja viharok által edzett egyházunkat. Az egyháztagok szivébe kell beültetni az élő hit fáját, mely buzgóság, áldozatkészség, hithüség gyümölcseit teremje, mert különben üres szó marad az imádkozás : „U r am tarts meg, mert elveszünk. Nem lesz érdektelen dolog egyli. megyénk életéből felmutatni azon tényeket, melyeknek figyelmes szemlélete megállapítja, hogy belólete egyházunknak egészsóges-e ? vagy a kórtünetek milyen gyógymódot parancsolnak e gyógyitási eljárás alkalmával. Egyházvizsgálat alkalmával azt tapasztaltam, hogy egyházaink általában véve erkölcsi tekintetben folytonos javulás