A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1895. július

utján haladnak, do áldozatkészség tekintetében kevés helyen lehet ráismerni az utódokban az ősökre, kik pénzt és vért áldoztak egyházukért, szabadságukért, egyházi jogaik megőrzéséért. Az egyházvizsgálatot legnagyobb részben t. Nagy Lajos egyh. megyei egyh. aljegyző úrral végeztem, s segédkezni szivesek voltak t. Mozsonyi Sándor, Vargha Dezső, Jóba József ós Buza József urak, kiknek szives közreműködésüket nyilvánosan megköszönöm. Két egyház kivételével, az egész egyh. megye minden egyházában személyesen megjelentem, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ily módon szerezhető biztos áttekintés a helyzet fölött, igy hasonlítható össze a mult a jelennel, s vonható okszerű következtetés a jövőre. I. Egyházak. Ha az egyházmegye egyes egyházainak szellemi életét, anyagi ügyeit birálni akarom, ki kell jelenteni, hogy a vallásosság külső nyilatkozatai, p. o. templomba járás, adakozás gyakorlása alig észrevehető haladást mutatnak; az anyagi ügyek rendezésére nézve azonban határozottan kedvező a helyzet. Hétköznapokon a templomba járás igen sok egyházban teljesen megszűnt, sőt némely helyen azon eléggé el nem Ítélhető eljárás is gyakorlatba hozatott, hogy az isteni tiszteletre hivó harangozás megtörténik, de nem csak egyháztagok nem jönnek, hanem a lelkész és tanitó sem megy a templomba. Ez eljárás egyáltalában nem helyeselhető, s valóban a hidegség ós közöny ápolásának, az isteni tisztelettartás Uigunyolásának rontó eszköze. Mindenütt, a hol alkalmam volt, egyházvizsgálat alkalmával megjelentem a templomban is, isteni tisztelet alkalmával, ós szomorúan tapasztaltam, hogy a hétköznapi isteni tiszteletre még az iskolaköteles gyermekek sem jelennek meg, mihelyt a szünidő beállt, kevés helyen találtam egy-két nőt is, kik szivszükségüknek, az imádkozásnak kielégítése végett megjelentek volna. A vallásosság fejlesztésére az eddiginél nagyobb gond fordítandó, mert hideg szivben nem ver gyökeret az erkölcs fája. E tekintetben talán egyedül Alsók egyházunk képez kivételt, hol az isteni tiszteletek hétköznapokon is számos egyének által látogattatnak. Vasárnapok délutánján is sok egyházban