A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1895. április, 1895. május

lépéseivel haladunk. Az idők moha a megvénült épület falain, a mult virágaivá változik át, édes illatával üditőleg hat, ha feléje közeledünk. Egy század emlékei vonzanak minket a csurgói gymnásium épületéhez, mely sok ezerek jövőjének volt veteményes kertje ; egy század kedves emlékei intenek felénk azon múltból, melyben ma az is édes, a mi akkor keserű, az is lelkesitő, a mi akkor lesújtó volt. Ne csudálkozzék senki a lelett, ha oly nehezen válnak el az anyai fészektől az elrepülő madarak; kimagyarázhatatlan érzés az, mely azon épület látásakor ébred keblünkben, hol tápláltattunk a tudományok tejének italával s a vérré vált erősebb eledelekkel, melyek kezdettől fogva bőven szedethettek ennek falai között. Bizonyos neme volt a tanulói dicsőségnek, ha valaki csurgói tanulónak nevezhette magát, mert bármely intézetbe ment folytatni tanulmányait, mindenütt szives fogadtatásban részesült, oly jó hirnevet szerzett az erdő rengetegének szélére épitett múzsa tanya. De bármily kedves emlékű is a bölcső, melyben pihentük a semmittevés csecsemői korának álmait, kinőttünk belőle s többé nem hajthatjuk benne nyugalomra, élet gondjaitól terhelt fejünket, nem hallgathatjuk benne az anyai altató ós ébresztő dalokat s örömhangokat; egy egész házra van szükségünk, melyet benépesitünk gondot okozó, munkaerőnket igénybe vevő, egész jövőnket lefoglaló családtagokkal. Ez az élet követelménye tőlünk, ez az élet adója, melyet letörleszteni tartozunk az élet Urával, a lét tereratőjével szemben. Egyháztársadalmunk is, a tudományok bölcsőjót házzal cseréli fel, melynek alapját minden tekintetben kősziklára óhajtja elhelyezni, hogy bármily szelek jöjjenek s ütközzenek is meg abban, ne érje azt pusztulás, ne legyen annak romlása, hanem álljon fen ujabb századon keresztül, hirdetve a jelen nemzedék munkásságát a jövőnek, megjelölve letelünk n}

romait, tudatva a szemlélővel, hogy mi sem éltünk híjában. — Viseltessünk ám kegyelettel a mult iránt, de kegyeletünk gyakorlásával ne vétkezzünk a jelen ellen, a multakon való merengésben ne hunyjuk be szemeinket, hogy álomba merülve, észrevétlenül haladjon el a jelen, s közeledjék felénk a jövő hívogató alakja. Állítsunk a bölcső helyett tudományok felszentelt házát, nemcsak falakkal és külső csínnal épitett házat, hanem népesítsük be a tudományokat mivelő élő alakokkal, adjuk meg a