A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1895. április, 1895. május

Mely alkalommal: 1. A darányi ev. ref. egyház templomában végzett isteni tisztelet után, egyh. m. gondnok ur, az iskola termében öszszegyülekezett gyűlési tagokat szivélyesen üdvözölvén a köztanácskozást megnyitotta. 2. Olvastatott esperes urnák e következő jelentése : Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! A legközelebbi 1894. julius 24. és 25-ik napjain Csurgón tartott egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvének 90-ik pontja alatti határozat értelmében, a rendes egyh. m. közgyűlést kellett volna ugyan Darányba hivni össze, de tekintettel arra, hogy az előre nem látott körülmények miatt rendkivüli közgyűlés tartása vált szükségessé, e gyűlést hivtam a megállapított helyre egyházmegyénk gondnokával törtónt megállapítás értelmében. E gyűlésünknek leglényegesebb tái'gya leend főgymnásiumunk építkezési ügye, és az állammal újítandó szerződés megkötésére vonatkozó intézkedés. Ha az ügy sürgőssége i. m pancsolta volna a gyors eljárást, nem lett volna szükséges egyh m. közgyűlés tartása előbb, mint junius végével, mely alkalommal f. évben tartandó egyh. ker. közgyűléshez terjesztendő ügyiratok összesen letárgyalhatók lettek volna; de az ujonan építendő főgymnásium épület felállítása, nemkülönben az allamsegely végetti szerződés megújítása halaszthatatlanná tették közgvülésünk összehívását. Ktfmoly meggondolást, hosszú időre kiható átgondolást igénylő ügyek ezek, mólyen tisztelt közgyűlés! Egy századot átélt gymnásiumunk nemcsak leteszi avult öltözetét, nemcsak uj igényeknek megfelelő köntöst fog magára ölteni, hanem belső szerkezete is átalakuláson megy keresztül, erős fejlesztő külbehatás lesz igénybe véve, hogy az életet fentartó vérforgás gyorsabb ós elevenebb lehessen. A régiekhez bizonyos vonzalom kapcsolja az embert, kedves emlékek fűződnek a múlthoz, kivált ha ebben némi élvezetet, gyönyört talál a visszzaszálló lélek! Kedves a föld, melyen taposott a játszó gyermeki láb; kedves az emberelőtt, ha rajta a férfi kor erőteljóben állunk, akár a vénség reszkető