A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1891. június

— 6

3 — elnevezése alatt összeirt lakosokra a parochia szükségleteire felvett összegek kivetve nem lettek. Ezen számadási iratok a tekintetes vármegye számvevőségi irattárában feltalálhatók és betekinthetek. Valótlan tehát a sérelmes miniszteri rendeletnek azon feltevése, mintha 1875-ig — vagyis mindaddig, mig Kaposvárott autonom alapon róm. kath. hitközség a püspök és a kormány engedélyével fel nem állíttatott — azon állandó gyakorlat lett volna, hogy itt felekezeti állásra való tekintet nélkül a város minden adózó polgára hozzájárult a róm. kath. parochia javadalmazásához, a mennyiben a fentebb hivatkozott és az 1875-ik évet közvetlenül megelőző öt év egyikében sem történt ez, hanem csak annyi, hogy a vál'OS eszközöLe a kivetést a róm. kath. liivekre. Ezek szerint, ha a miniszteri rendelet az időközben felbomlott róm. kath. autonom hitközség szervezetének megszűnte miatt a jogfolytonosságot kívánta visszaállítani, ugy csakis azon gyakorlatot állíthatta volna vissza, a mely a hitközség autonom szervezése előtt fennállott és a melyet a hivatkozott öt évi számadás teljes bizonyossággal igazol. Nem lett volna szabad ezen számadás adatainak részletes megvizsgálása nélkül a puszta állitásnak hitelt adni ; mert igaz ugyan, hogy 1875. év előtt Kaposvár városa költségtervébe felvette a parochia jövedelmeit, de nem való az, hogy ennek fe lezeti összegét a különböző felekezetekre való tekintet nélkül szedte volna he. Apolitikai községterhérevonatkozó miniszteri theoria megdől ugyan e számadásokból; de ha ez nem igy lenne is, akkor sem hivatkozhatnék a miniszteri rendelet a 100 éves gyakorlatra, mert csak élő gyakorlat képez jogforrást s igy a midőn maga a miniszteri rendelet elösmeri, hogy 1875 óta ily gyakorlat nem létezett: akkor a megholt gyakorlatból jogokat és kötelezettségeket leszármaztatni nem lehet. A gyakorlat mint jogalap az elévülés elméletén alapszik ; ugy de az elévülés megszakítás nélküli folytonosságot feltételez s igy ha csak egy évet túlhaladó megszakítással állunk is szemközt, hazai jogéletünk szerint többé az elévülésre hivatkozni nem lehet. Mi ev. reformált vallásúak Kaposvárott egyházközséget csak 1881. évben alapítottunk; azon idő előtt e városban néhány vegyes házasságban élő családfőn kivül protestáns lakosok nem is léteztek ; számba őket senki sem vette s igy abususként elcsúszhatott, hogy egyes protestánsoktól beszedett közadóban bentfoglaltatott a parochia járandósága is. Egész bizonyossággal állithatjuk a .onban, hogy a most élő nemzedék, ha ily adó ellen reclamált, az orvoslást feltét-