A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1891. június

— 6i — protestánsok eklézsiát tartanak fent, ezeknek is megfelelő segély adandó a városi pénztárból. Kaposvárott a kegyari jog a herezeg Eszterházy esaládot illeti és igy mivel kegyúri jogokat e város soha sem gyakorolt, az előadottakból világos, hogy avertált párbért Kaposvár politikai községre róni semmi szin alatt sem lehet, mert ellenesetben kijátszatnának a protestánsoknak a katholikus egyháztól való függetlenségét biztosító törvényeink és e mellett mózes vallású honfitársaink is köteleztetnének a parochialis teher viselésére, a mely parochiának kötelékébe pedig ők soha sem tartoztak. Az idézett jogforrásokon kivül sem törvény, sem szabályrendelet az avertált párbérről nem intézkedik; de van egy mindezeket koronázó törvényünk az 1848. XX. t. cz. 2. §-a, mely ezt mondja: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg. Képzelhető-e még ezen törvény után is oly állapot, hogy a protestáns egyház tagjai a katholikus parochia költségeit viseljék a nélkül, hogy viszont a katholikusok a protestánsokét ne viseljék?! Hiszen ezen törvényt épen azért hozták, hogy még azon városokban is, hol a kegyúri jog alapján a város kötelezettsége nyilvánvaló, a viszonosságnak eleget tenni kell s ez alapon a kegyúri kötelezettség czimén kirótt katholikus egyházi teher aránylagosan a többi felekezeteknek visszatéritendő. Ezt erősiti az 1868. 53. t. cz. 23. §-a is, melyet a sérelmes miniszteri rendelet határozottan helytelenül magyaráz megszoritólag; mert a jogfejlődésből annak magyarázata nem lehet más, mint a mit már III. Károly király resolutiója világosan megrendelt. A sérelmes miniszteri rendelet az 1868. 53. t. cz. 23. §-át — mert az előtte fekvő iratokban tüzetesen csak erre történt hivatkozás — azért sem tartja a kaposvári kérdésre alkalmazhatónak; mert »ezen törvény később kelt mint a visita canonica s igy az ebben meghatározott szerződéses viszonyt a későbbi törvény meg nem változtathatta.« Úgyde — tekintetes Törvényhatósági Bizottság — ezen miniszteri indokolás két irányban képez nagy jogi tévedést; egyik az, hogy a visita canonica-t a politikai községgel szemben is szerződéses kötelezettséget igazoló közokiratnak tekinti, holott az csak a llivek és az egyház közti jogviszonyok összeírására rendelt tele kezeti intézményt képezett. A visitatiot a püspök rendelte el és az archidiakonok által foganatosíttatta. A llivek »laudabilis con-