A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1889. április

Mely alkalommal: Végzett közistenitisztelet után az egyház iskolájában a gyűlésre megjelent közgyűlési tagokat egyházmegyei gondnok ur szívélyesen üdvözölvén, a köztanácskozást megnyitotta. 1. [elenti esperes ur, hogy az em. világi fő- és aljegyző urak a gyűlésen nem jelenhetnek meg, miért is helyettesitőül Nagy Lajos lelkész urat hivta fel. Tudomásul bejegyeztetik. 2. Olvastatott esperes urnák elnöki jelentése: Nagytiszteletü és tekintetes egyházmegyei közgyűlés! Néhány hónap enyészett, tűnt le a mult feneketlen tengerébe, mióta a b. somogyi ev. ref. egyházmegye bizalma folytán az esperesi széket elfoglalni szerencsés vagyok. E kevés idő nem elég ahoz, hogy oly jelentést tehessek a mélyen tisztelt közgyűlésnek, mely tapasztalatokra épített igazságokat vonjon le oly téren, mint egyházmegyénkkormányzati tere. Sok oldalú ismeret, tapasztalatok által edzett erő, gyakorlat által élesített ügyesség, s az enyimnél magasabb látkör kívántatik ahoz, hogy a közigazgatás bonyolult szálait megoldani, az érdek köveit a közigazgatás ösvényéről elhárítani, a közönségnek megelégedésére, a közügynek hasznosan szolgálni tudjon valaki. Jóakarat, tanulni vágyás, közszolgálatra szentelt igyekezet mindössze, mivel rendelkeztem hivatalom elfoglalása alkalmával. Annyit várjon jelentésemtől, illetve tőlem a mélyen tisztelt közgyűlés: menynyit e csekély kincsekkel sáfárkodásom közben gyűjthettem szeretett egyházmegyénk s közvetve egyetemes egyházunk javára. Csak egyet kérek egyházmegyénk közönségétől,... azt, hogy bizalmatlanságával ne kisérje előterjesztésemet, s kétséget ne támaszszon az iránt, hogy szeretet forrásból származnak észrevételeim. I. Egyházi életünk nem nevezhető evangyeliomszerünek; holott evangyeliomi keresztyéneknek nevezzük magunkat. Nem volt ugyan szerencsém közvetlenül betekinteni az egyházak életébe, melyet — ha Isten engedi — egyházlátogatás alkalmával teljesitek, de többnemü jelek igazolják állításomat. Nem tagadhatja senki, hogy a lelkészek, mint Krisztus szolgái, közül néhányan nem vallják azon elvet: »Az én életem is nekem nem drága; csakhogy elvégezhessem azokat, melyek reám bízattak« ; nem tagadhatja senki, hogy testvéri szeretet nincs' a szeretet tanának hirdetői között, s nem oly egyenetlenségek vannak,