A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1889. április

melyekről azt mondja jézus: «Szükség, hogy visszavonások legyenek közöttetek», — hanem olyanok, melyek a pogány bűnök között találják fel társaságukat. Jézus kicsinyeinek gondozói, az egyház veteményes kertjének munkásai, a tanitók —- bár a tanítás terén nemes verseny tapasztalható, de nevelés tekintetében igen sok kívánni valót hagynak hátra; különösen a vallásosságnak kebelbe ültetése nagy munkájával csak mellékesen foglalkoznak; pedig «Minden bölcsességnek kezdete az urnák félelme». Az egyház hajójának kormánytársai, az elöljárók, sem a hivatal elfoglalásában, sem az egyház jól felfogott érdekében való közremunkálásban nem tanúsítják általánosságban, hogy az egyházat oly intézménynek tekintik, mely az embert méltóságának átérzésére mennyei eredetének öntudatos megismerésére képesiti, és az éles végczéljának megközelítésére alkalmassá neveli. Ily viszonyok között nem csuda, ha az egyház hajójának eresztékei nyiladoznak; s a hű munkások alig győzik szivatyuzni a hajót elmerüléssel fenyegető iszapos vizet, s nagy erőfeszítéssel tudják a siilyedéstől megóvni a béke lobogója alatt mennyei haza felé vitorlázó hajót. Nem csuda, ha csak kenyérért munkálkodó szolgák látása arra buzdítja a népet, hogy minél olcsóbban munkálkodó szolgák után nézzenek, nem törődve a munka milyenségével, hasznos vagy haszontalan voltával. — A nem lelkiismeretesen végzett munka mindig elégedetlenséget von maga után mind a munkát teljesítő, mind a munka hasznát élvezni, használni akaróra nézve; és az elégedetlenség, ha késő idő multával is, mindig zugolódást, kifakadást, viszályt szokott szülni. Ne hunyjuk be szemeinket, csak azért, hogy ne lássuk a magyar ev. ref. egyházat minden oldalról fenyegető veszélyt, hanem nézzünk bátran szembe a támadó ellenséggel, mely nem más, mint az anyagi kérdések felszínre hozatalát eszközlő s igy a lelki kincsekkel szemben értéktelen, haszontalan kérdések nyilt téren vitatását s e miatt ősi hitünk megtagadására vezető eljárást- felidézett, a polgári nyomasztó helyzet hatása alatt ébredt anyagias gondolkozás mód lelketlen embereinek tábora. Állítsuk fel e korunk felfogásához, a jobbak gondolkozásmódjához nem illő harczolókkal szemben mind a szószéken, mind az élet mezején, mind az iskolákban, mind az egyházak vezetésében a teljes lelki erővel munkálkodást; a lankadást nem ismerő; soha önelégedésig nem fáradozó lelkiismeretes hivatás — teljesítést: a győzelem kimaradhatlanul azon egyházé leend, mely az evangyeliom tiszta alap-