A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

esztendő alatt nagyon megsokasodott azoknak a száma, akiknek mindnyájunk előtt drága életét az emberiség legszentebb -eszme* nyeiért és a keresztyénség és a keresztvén kultúra alkotásaiért fol yó ádáz küzdelem áldozatul követelte. A reánk kényszer!tett önvédelmi harcban kiomlott magyar vér minden cseppje egyfor* mán mérhetetlen drága nekünk, minden kioltott magyar élet egy* forma gyászt jelent részünkre. A maroknyi magyarság minden vérvesztesége egyformán fájdalmas a nemzet egészére nézve. Hősi halottaink mindnyájan egyformán beírják nevüket a történe* lembe és mindnyájuk szent emléke előtt kell, hogv áhítatos és hálás kegyelettel hajoljon meg a jelen nemzedék ép úgy, mint az utókor. Midőn mi is hálás kegyelettel adózunk szent emlékük* nek, mégis külön meg kell emlékeznünk közülök egyről. Épen mert egy -esztendeje köszöntöttük közgyűlésünkből örvendezve nagybányai Horthy István kormányzó helyettes urat, akit ifjúi erejének teljességében állított atyja mellé segítőtársul a nemzet közbizalma. Alig pár héttel később, az első magyar király emlék* ünnepén egy szó nyilallott a hazán keresztül, egy annyi fájdalom* mai teli szó, amely a kormányzóhelVettes úr hősi halálának hírét vitte szerte az országba, mélységes gyászba borítva minden ma* gyarokat. Mint a magyar történelem nagy bajnokainak, mint nagy szabadság küzdelmeink harcosainak méltó utódja, önként ment a harctérre, kockáztatta ott drága életét úgy, mint a többi vele együtt küzdő bajtársai és hozta ezt áldozatul a szent ügyért. Ifjú életének feláldozásával a kötelességteljesítés és ön* feláldozás lángoló példányképévé lett, akinek fényes alakja ott fog lebegni a késő utókor előtt mindenkor. Koporsójánál ott állott mélyen sújtott szeretettel és hódolattal övezett Kormány* zója és ennek családja mellett az egész nemzet. Vele a magyarság fénylő csillaga hullott le a magyar égboltról, de nem azért, hogy eltűnjön a sötét éjszakába, hanem, hogy emlékének tündöklő fénye vezérlő csillagként mutassa az utat nemzetünknek a hőSök áldott véréből fakadó jobb magyar jövő felé. A mérhetetlen gyász még csak növelte a nemzet szeretetét Kormányzója iránt és még erősebbé tette azt az őszinte meleg ragaszkodást, mellyel minden magyar ember övezi Öt. Immár több mint 23 éves országlása alatt eggyé forrott Ö össze nemze* tével. Alakja mint megingathatatlan szilárd és kemény sziklacsúcs emelkedik ki mindenek közül. Szíve, telke, értelme kristály