A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

örömünket fejezzük ki a felett, hogy egyházi eletünknek ez a fáradhatatlan tevékenységű, rendkívül értékes eredményekkel munkálkodó kitűnő tagja újabb szélesebbkörű munkatért nyert egyházunkban, amelyben újabb gazdag eredményekkel gyümöl* csöztetheti kiváló képességűi. Köszöntsük őt igaz szeretettel, a Mindenható áldását kérve reá és munkásságára. A szeretetmunka, a szegények, az elesettek, a segítségre szorulók felkarolása, testvéri megsegítése a Szentírásban gyöke* rezik és a keresztyénség legfőbb erénye volt a legrégibb időtől fogva, amelyet az evangéliumi egyházak mindenkor gyakorol* tak. Az újabb időkben nagyon örvendetes haladás mutatkozott az özvegyek, árvák, .elaggottak, a testileg nyomorultak gondo* zása tekintetében és e teren különösen ki kell emelnünk az Or* szágos Református Szeretet Szövetségnek ma már az egész ország területére kiterjedő nagyszabású munkáját és azokat a nagy érdemeket, amelyek e tekintetben a Szeretetszövetség valóban apostoli buzgósággal megáldott megteremtőjét és vezetőjét: Kiss Ferencet megilletik. Az utóbbi időkben jelentős lépések történtek állami részről is a segítségre szorulók felkarolása és a szélesebb néprétegek anyagi és szellemi felemelése tekintetében. E tekin* tetben legnagyobb jelentőségű az Országos Nép* és Családvé* delmi Alap megteremtése, melynek elég bőséges dotálásáról a törvényhozás gondoskodott. Az alap ügyeit vármegyénként a Vármegyei Közjóléti Szövetkezetek intézik, amelyek mellé szer* vezett ú- n. munkaközösségekben részt kell vennie egyházunk vezetőinek, főleg a lelkipásztoroknak és tanítóknak és gondosan ügyelni arra, hogy egyházunk tagjai a megfelelő segítségben, juttatásokban részesüljenek. Fel kell világosítaniok a híveket arról, hogy mit és mi módon igényelhetnek és el kell járni az illetékeseknél, hogy jogos igényük ki is legyen elégítve. A családvédelem és családgondozás munkáját, mely eredettől fogva az egyház elsőrendű feladata volt, természetesen az egyházon belül is csak fokozottabb mértékben kell folytatni. A jelenlegi világháború nagy mértékben meghövelte e tekintetben a teendő* ket. A segítésre és különösebb gondozásra szorulók köre nagyon kiszélesedett és azok száma rendkívül megnövekedett. A hadi* gondozás anyagi részének ellátása természetesen állami feladat. Ennek erkölcsi, lelki és szellemi része, azonban kell, hogy az egyházak gondja legyen. A hadbavónultak itthonmaradt család* jajnak szeretetteljes felkarolása, azok részére minden lehető se*