A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

— 37 — e. m. tanügyi bizottság népiskolai előadójául Zsigmond Gyula noszlopi tanítót megválasztja. 10. Egyházkerületi közgyűlés 272—1941. jegyzőkönyvi szám alatt — egyetemes konvent 244—1941. sz. határozatával kapcsolatban felhívja egyházmegyéket, hogy amennyiben a lelkésztanítóképzés visszaállítását kívánatosnak tartanák, tegyenek javaslatot, miképpen tartanák azt megvalósíthatónak. Egyben a konvent felhívása alapján arról is jelentést kér, hogy a nyolc osztályú elemi iskola nem hozza-e a lelkésztanítókat oly helyzetbe, hogy kettős tisztüknek nem tudnak eleget tenni. Egyházmegyei közgyűlés előbb a második kérdésre jelenti, hogy egyházmegyénkben három segédlelkész-tanító működött, — kettő 6 osztályú, egy 7 osztályú iskolánál leányegyházakban. Mindegyiknek megfelelő a minősítése. A tanulók csekély száma, továbbá a hittani és énekanyagnak a III—IV., az V—VI. osztályban A) és B) évi együtt tanulása véleményünk szerint lehetővé teszi, hogy kettős tisztüknek nyolc osztályú iskola esetén is eleget tudnak tenni. A második kérdésnél örömmel vesszük tudomásul, hogy a lelkésztanítóságok megszüntetésére az egyetemes konvent az időt még nem látja elérkezettnek. Dunántúlon, ahol sok a leányegyház és a kicsiny anvaegyház, lelkésztanítóság mindig lesz, míg egyházi iskola lesz. Szükséges tehát a íelkésztanítóképzés. Mivel azonban a lelkésztanítóképzésnek akár a Pápán, akár a Nagykőrösön immár megszűnt módon való visszaállítása az egyházkerületi közgyűlés szerint is nagy nehézségekbe ütközik, meg kell vizsgálni, lehetne-e a nehézségeket az elhagyott ősi mód visszaállításával kikerülni. E mód szerint a kollégiumi tanulmányok tanítóságra képesítettek előbb, aztán ugyanazt a tanítót folytatólagos tanulás után lelkipásztorságra. Ha reálgimnáziumban érettségizettet az újabb időkben fölvehettek a theologiára. miért nem lehetne