A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

— 38 — gimnáziumi I—IV. o. előtanulmányé képesített tanítót fölvenni? Az ilyen theol. akad. hallgató mentesülne a pedagógiai stúdiumtól az első négy félévben s helyette latin-görög nyelvi képzésben részesülne. Ha a megvizsgálás igent mond, akkor nem kell külön lelkésztanítóképzés. Nemcsak a lelkésztanítóságok dolga, hanem a jelen és jövőbeli helyzet mérlegelése is szükségessé teszi e kérdés alapos megvizsgálását. A lelkipásztornak mind a templomi igehirdetésnél, mind az ifjúsági, leány- és serdülők egyesületeiben, a leventékkel való munkáinál, egyesekkel, különösen a betegekkel való foglalkozásainál tudományos és gyakorlati pedagógiára igen nagy szüksége van. Orgonák sem hallgatnának annyi templomunkban, ha a lelkipásztornak kántortanítói oklevél után következett volna a lelkészi oklevele. És mit hozhat még a jövő? Mivel pedig a lelkésztanítóságra Dunántúlnak van leginkább szüksége, kell lenni egy tanítóképző intézetének, mely ennek a szükségletnek szolgálatában áll. Kéri azért az e. m. közgyűlés az egyházkerületi közgyűlést, hogy a komáromi tanítóképző fennmaradását kieszközölni s eddigi alapján megerősítve fönntartani kegyeskedjék. 20. Vallás- és közokt. minisztérium 105.906/1942. sz. a. kéri püspök úr intézkedését, hogy iskoláink az 1940. évi XX. törvénycikket, illetőleg a végrehajtása tárgyában kiadott Népiskolai Utasítást pontosan és egységesen hajtsák végre. Súlyt helyez a miniszter arra, hogy a felső tagozat szorgalmi ideje legfeljebb 9 hónapra terjedhet — és hogy az Utasítás 21. §-a szerint az egy-, két-, háromtanítós népiskolákban egyhuzamban kell tanítani, de a hitfelekezeti népiskolák helyi hatóságainak indokolt előterjesztésére az egyházi hatóság megengedheti a délelőtt-délután folyó tanítást, — továbbá, hogy várja a miniszter úr, hogy a kilencedik (gyakorlati) év megnyitásával az 1940. évi XX. tc.