A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május

Tartalomjegyzék

Esperesi jelentés a pápai református egyházmegye 1940. éví augusztus hó 8-án tartandó közgyűlésére. Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! I. Az egész világ lélekzetvisszáfojtva figyeli azokat a gigászi méretű eseményeket, melyek új európai rendnek, új irányú törté* nelemnek és új térképek kialakulásának a bekövetkezését jelen* tik. Az az új rend, melyet két évtizeddel ezelőtt a páriskörnyéki békék jelentettek, — eltűnt. Milyen lesz a most készülő új rend? Igazságosabb és tartósabb? Ha igazságosabb, akkor tartósabb is — feleli a jogos kíváncsiság kérdésére keresztyén református hitünk. Mi lesz? Mi fog most történni? Keblünkre ölelhetjük*e rövid időn belül Erdély magyar népét? Magyar búza lesz*e újra a bánáti búza? Fegyverek döntik*e el függő magyar kérdésein* ket, vagy nem kell vérrel írni történelmünknek azokat a lapjait, melyek a közel jövő, vagy szinte a jelen sorsdöntő eseményeit örökítik meg? — Ezek és az ezekhez kapcsolódó kérdések foglal* koztatiák a magyar lelkeket a mai, kérdésekkel telített időben. Minket, református magyarokat különösen mélyen érintenek ezek a kérdések. Az erdélyi és magyarhoni ^eformátusság között 400 éves történelmi kapcsolat van, mely lélekben egyesítette, egysé* gesítette a két haza reformátusságát akkor is, mikor Erdély külön fejedelemség volt. A magyarországi protestánsok üldözése idején az erdélyi nagy fejedelmek fogtak fegyvert a vallásszabadság vé* delmére s az erdélyi reformátusok, — kik pedig a vallásszabad* ság klasszikus hazájában üldözéstől, elnyomástól mentesek vol* tak, — vállalták velünk a sorsközösséget {ennek az új szónak már ők megadták a tartalmat) és semmi áldozattól nem vonogat* ták magokat, hogy mi is szabadon, saját hitelveink szerint imád* hassuk Istenünket és egyedüli Urunknak és közbejárónknak vallhassuk azt, aki egy az Atyával, a Jézus Krisztust. Nekünk