A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május

utolsó nagy megpróbáltatás idején, több, mint két évtizeddel ez előtt is. Akkor, amidőn a világháborút követő összeomlás és a gyászos emlékű forradalmak után hazánk és nemzetünk a legmélyebb lesújtottság és kétségbeesés állapotában vergődött, a gondviselés ismét rendelt részünkre hivatott vezért. Nagybányai Horthy Miklós volt az, aki akkor, amidőn arra a legnagyobb szükség volt, a legsúlyosabb bizonytalanság idején 1919 őszén állt a nemzet élére és erős és biztos kézzel emelte ki annak süllyedő hajóját az azt már-már elnyelni készülő posvány mélyéből. Két évtizede mult immár március 1-én annak, hogy a nemzet elismerése, hálája és bizalma őt a kormányzói székbe ültette. Az azóta eltelt 20 esztendő valóban a nemzeti ujjáépités korszakát képezi, amidőn a porba sújtott nemzet lassanként újjáéledt, felemelkedett és megindult a fejlődés és megerősödés útján. Azok az örvendetes eredmények, amelyeket a nemzet élete ez idő alatt felmutatott, országunk belső megerősödése, mind az Ő nevéhez, az Ő magas személyéhez fűződnek, de legfőképen ahhoz fűződik hazánk tekintélyének külső megszilárdulása és emelkedése annyira, hogy ma már ismét egyenrangú félként vehetünk részt a népek társaságában, nem állunk többé egyedül, barátok nélkül a világban és hogy az európai népek között határozott tényezők vagyunk. Országlásának sikereit megkoronázta hazánk területének örvendetes meggyarapodása, az ősi föld egyrészének visszaszerzése, amely történelmi tény Kormányzó Urunk országépítő munkásságával méltán kiérdemelt babérok mellé az országgyarapítás babérkoszorúját is homlokára fonta. Kormányzó Urunk kifejezett kívánságára a 20 éves jubileum alkalmából minden nagyobb szabású, fényesebb és zajosabb ünneplés mellőzve lett. Csupán csendes helyi ünneplés volt országszerte mindenfelé. Semmiféle kívánság sem akadályozhatja meg azonban, hogy szívünkben ne ünnepeljünk mindnyájan és hogy ne csupán az évfordulón ünnepeljünk, hanem továbbra is a hódolat ünnepélyes érzésével gondoljunk szeretett Kormányzónkra. Ünnepelnünk kell nekünk, egyházmegyénknek is e mai napon, amidőn forró hálaadással fordulunk az Egek Urához azért a kegyelemért, amellyel Kormányzó Urunkkal bennünket megajándékozott, őt hivatott Vezérül élünkre állította, az ő elméjét megélesítette és karját megacélozta és engedte, hogy nemzete javára az ő kegyelmének segítségével nagyokat és maradandókat alkothasson, és buzgó fohásszal kérjük a Mindenhatót, tartsa meg szeretett Kormányzó Urunkat beláthatatlan hosszú időn keresztül a mi részünkre változatlan jó erőben,