A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május

- 28 -c Gondnok köszöntésére esperes a következő programmbeszédet mondotta: Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés ! Néked áldozom hálaadásnak áldozatával és az Úrnak nevét segítségül hívom. Ajkamon a zsoltáríró szavával, szivemben a zsoltáríró érzésével állok e helyen, hogy elinduljak annak a szolgálatnak betöltésére, melyre engem, érdemtelent a mi Istenünk kegyelme és a pápai református egyházmegye bizalma elhívott. Hálaadás Istennek e kegyelemért, hálaadás egyházmegyénk presbitériumainak, lelkipásztorainak a megtisztelő bizalomért; buzgó fohász az Úr nélkülözhetetlen segedelméért, szeretetteljes kérés szolgatársaim, munkatársaim támogatásáért, gyarlóságaim elnézéseért: ez az, ami csordultig tölti el lelkemet e pillanatban. De hát indulni kell. És bevett szokás az induláskor székfoglaló vagy programmbeszéd tartása. Hódolok ennek az ősi szokásnak, mert konzervatív vagyok. Szeretem a multat. Nagyra értékelem és megbecsülöm ; tiszteletben tartom minden intézményével, erényeivel és hibáival együtt. A múltnak nemcsak dicsőségében és sikereiben, hanem gyarlóságaiban és tévedéseiben is Isten kegyelmes ujjmutatását, tanácsoló vagy tiltó parancsát látom: ezt cselekedd, ezt ne tedd ! Kimondhatatlanul fáj, mikor a multat ócsárolni, annak embereit, küzdelmeit, eszményeit, diadalait, alkotásait lekicsinyelni, s a jelen minden bajáért a multat okolni hallom. Szerény Ítéletem szerint az ilyen lelkiség részint indokolatlan, fölényes elbizakodottságra, részint a felelősségérzet hiányára vagy a felelősség alól kibújni akarásra vall, de semmi esetre sem keresztyéni alázatosságra, alaposságra és komoly önbírálatra. Sokszor gondolok arra : hát mirólunk hogyan fog ítélni a következő nemzedék ? „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!" Mindenki, — akit pedig többre hívott el az Isten, az kétszeresen — felelős a jelenért és a jövőért. Ennek a tudatnak kell élni a lelkekben, ez a tudat adja meg az igaz emberi élet programmját, akár keresztyéni, akár nemzeti szempontból nézzük hivatásunkat. Éppen most, nemzeti és egyházi életünk e forrongó szakában hatványozottan kell ezt éreznünk. Ez hitvallásom ! Éppen azért a konzervativizmusom nem zárja ki, sőt feltételezi és megköveteli a haladás munkálását. Aki a motoros járművek korában jó öreg postakocsin akar bóbiskolva utazni, az nagyon elmarad és mindenünnen lekésik. De üljünk a volánnál mi magunk