A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május

— 12 — tisztségekre, az utóbbira akkor, amidőn ezt mint az elaggott főjegyző helyettese a valóságban már évek óta betöltötte. De elhívta őt munkásául az egyházkerület is, amidőn tanácsbírájául és jegyzőjéül választotta, amely utóbbi tisztséget a mult év őszéig töltötte be, az egész egyházkerület legteljesebb bizalmától és szeretetétől övezve, ahol főleg mint a főiskolai ügyek előadója végzett felbecsülhetetlen munkásságot. Majd amidőn 13 évvel ezelőtt megüresedett az esperesi szék, a gyülekezetek egyhangú bizalma hívta el Jakab Áront az egyházmegye élére. Ez a 13 esztendő volt az az időszak, amelyben Jakab Áronnak egyházi életünk terén kifejtett értékes munkássága a legszélesebbkörű kifejlődést érte el, ez idő alatt tette a legnagyobb, maradandó becsű szolgálatokat egyházunknak, közelebbről egyházmegyénknek. Ez a 13 esztendő úgyszólván szakadatlanul fáradhatatlan és lankadatlan munkában találta Jakab Áront, olyan munkásságot végzett Ő, ami jóval több, mint amennyi egy embernek juthat osztályrészül. Mint esperes, éber és gondos őrtállója lett a reá bizott gyülekezeteknek és az egyházmegyébe tartozó hivek összességének; őrködött állandóan azok lelki és anyagi érdekei és javai felette gyaránt. Nehéz időkben foglalta el esperesi tisztét és még nehezebb viszonyok között, viszontagságos esztendőkben, az anyagi leromlás és megpróbáltatások éveiben kellett azt betöltenie. És 0 betöltötte azt legjobb tudása és igyekezete szerint úgy, ahogyan nálánál jobban senki sem tudta volna betölteni a rábizottak javára. Mint esperes, az egyházmegye legfőbb adminisztrátora és bírája szigorú volt, ha kellett, méltányos, ahol csak lehetett, de mindig igazságos és pártatlan, emellett minden lépését, intézkedését a legmelegebb szeretet és a legteljesebb megértés hatotta át. Ezért volt tekintélye páratlan, szava parancsoló, elhatározása még azokra nézve is, akiknek nem adott igazat, megnyugtató. Ezért tudott nagy bölcseségével oly sok bonyolultnak látszó és nagyszabásúnak induló ügyet könnyűszerrel, békésen, mindenki megnyugvására elintézni. Bölcseségével, tapintatos eljárásával, határozott fellépésével forrongó kedélyeket csillapított le és egymással szemben álló feleket békitett ki. Ennek volt köszönhető, hogy esperességének ideje alatt, az egyházmegyei bíróságnak aránylag kevés dolga akadt. Az erély és határozottság, kitartás és következetesség sohasem hiányzott nála, sem akkor, amidőn egyházmegyéje belső adminisztrációját vezette, sem pedig, amidőn az egyházmegye, a gyülekezetek és egyháztagok érdekeit kellett kifelé és felfelé megvédeni.