A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május

- \3 Az ő kiváló egyházkormányzói képességeinek, mindenre kiterjedő gondosságának és másoktól is hasonlót követelő lelkiismeretes pontosságának volt köszönhető, hogy kicsiny és szegény gyülekezetekből álló egyházmegyénk kiállta a nehéz idők próbáját, megküzdött a legsúlyosabb viharokkal és főleg az anyagi kötelesség teljesítés tekintetében messze felülmúlta a nála sokkal jobb helyzetben levőket. Elég arra utalnunk, hogy egyházmegyénk a magasabb egyházi járulékok, közalapi és lelkészi nyugdíjintézeti járulékok befizetése terén a legelsők között foglal helyet. Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy a pápai egyházmegye a magyar református egyház minta egyházmegyéi közé tartozik. És mindezekért az érdem legelső sorban is az egyházmegye atyai gondoskodású vezérét, szeretett és nagyrabecsült Esperesünket illeti meg. Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés! Egy élet munkássága áll előttünk szeretett Esperesünk személyében, amely munkásság teljes egészében református egyházunknak és egyházmegyénknek volt szentelve, egy élet munkássága, amely gazdag eredményekben és amelynek eredményeit és gyümölcseit az egyházmegye gyülekezetei és annak hivei élvezik. Egy élet munkássága, amely méltán megérdemli a nyugalmat és a pihenést. Most, amidőn szeretett Esperesünk az egyházmegye vezetésének súlyos és felelősségteljes tisztétől megválik, méltán hajtjuk meg Ő előtte az elismerés és hála lobogóját, azt a lobogót, amely a szívek mélyéből feléje áradó meleg szeretet színes és fénylő szálaiból szövődött és amely lobogón az Ő elévülhetetlen érdemei vannak ragyogó betűkkel felírva. Ami engem illet, mint elnöktársát, aki 13 éven keresztül lehettem szerencsés vele együtt működhetni, egyénileg külön is búcsúznom kell Tőle ez alkalommal, búcsúzni attól a férfiútól, akivel ez az együttműködésünk mindenkor a legteljesebb mértékben harmonikus volt, akivel e 13 év alatt mindig a legtökéletesebb egyetértésben és egységben dolgoztunk és töltöttük be tisztségünket. Az Ő atyai szeretetének melegét, mint korra jóval fiatalabb elnöktársa, állandóan éreztem, kiváló bölcsesége, tapasztalatokban való gazdagsága megbecsülhetetlen erősséget jelentettek az én részemre is. Búcsúzunk Tőled kedves Esperesünk Jakab Áron, egyházmegyéd nevében, amelynek minden gyülekezete, tisztet viselői és összes tagjainak apraja-nagyja a legmelegebb szeretettel, változatlan ragaszkodással, őszinte tisztelettel és igaz nagyrabecsüléssel viseltetnek irántad; búcsúzunk, de nem véglegesen, mert hiszen