A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. május

— 10 — Jakab Áron esperes úr élő szóval is kijelenti, hogy elhatározása mellett megmarad s kéri a közgyűlést, mentse fel a ránézve már terhes tisztség alól. Egyházmegyei gondnok úr meghatott szavakkal így méltatja Jakab Áron esperes érdemeit: Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés! Mai rendkívüli egyházmegyei közgyűlésünk összehívására egy rendkívül sajnálatos körülmény, Esperes urunk lemondása szolgáltatta az okot. Mindnyájunk meleg szeretetével, őszinte tiszteletével és igaz ragaszkodásával övezett esperesünk, Jakab Áron már az ősz folyamán közölte velem azt a szándékát, hogy esperesi tisztségéről le óhajt mondani. Én a magam részéről minden lehetőt elkövettem arra, hogy elnöktársamat e szándékának megváltoztatására bírjam és ebben segítségemre voltak egyházmegyénk vezető tisztséget viselő férfiai, úgy lelkészi, mint világi részről. De ebbeli törekvésünkben támogatott azt mondhatom az egész egyházmegye, amelynek minden tagja szeretettel ragaszkodik espereséhez, hiszen mindenki nagyon jól tudja, hogy milyen értéket jelent Ö a mi részünkre. Esperesünk lemondása el is odázódott, de sajnos végképen még sem sikerült őt elhatározásának megmásítására bírni. A tél és a kora tavasz folyamán ragaszkodott ehhez, úgy hogy határozottan kifejezett kívánságára hozzá kellett járulnom a jelen rendkívüli közgyűlés összehívásához. A lemondás elfogadásának kérdése szerepel tehát tárgyalásaink első pontja gyanánt. Nagyon jól tudom, hogy ha feltenném a kérdést egyszerűen úgy, hogy el méltóztatik-e fogadni a lemondást, igen vagy nem, a válasz a leghatározottabban tagadó lenne, mert nyilvánvaló, hogy az egyházmegyei közgyűlés alkotó tagjai egyhangúlag úgy nyilatkoznának, hogy továbbra is Jakab Áront óhajtják esperesüknek és ezzel csupán az egyházmegye gyülekezeteinek és az egyháztagok összességének hangulatát és óhajtását fejeznék ki. Szívem és lelkem szerint nekem is ez volna kedves. Mégis meghajolva szeretett esperesünk érvei előtt, mely szerint korára és egészségi állapotára való tekintettel ragaszkodik lemondásához és a munkában kifáradva pihenni óhajt, fájó szívvel bár, de azt kell javasolnom a nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlésnek, hogy Esperesünk kívánságának eleget téve, lemondását fogadjuk el, azonban csak a jelen közgyűlés bezárása után kezdődő hatállyal,