A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

— 25 — hogy a református halott sírjáról a fejfát szabad eltávolítani. Ennélfogva az esetről az esperesi hivatalhoz érkezett, ez ügyre vonatkozó minden jelentés és ügyirat csatolásával jelentést terjeszt az egyházkerületi közgyűlés elé, mély tisztelettel kérve, hogy ez ügyet az egyetemes konvent útján a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr színe elé juttatni kegyeskedjék. Szükségét látja ennek közgyűlésünk már csak azért is, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak, mint nemzeti szempontból is elsősorban illetékes hatóságnak legyen tudomása arról, hogy a nemzeti egység, a magyar a magyarért, a felekezeti béke jelszavainak ünnepélyes hangoztatása közben, mi minden történik ebben a szegény országban, ami éket ver a nemzet fiai közé, magyart a magyar ellen uszítja és az egyik keresztyén felekezet tagjait nemcsak életükben, hanem haló poraikban, sírjaikban is háborgatja. V. Esperesi jelentésnek általános és részletes részét illetőleg egyházmegyei közgyíílés a) teljes mértékben osztja Esperes úrnak azt a biblikus megállapítását, hogy ezen a világon együtt van a hivők és a hitetlenek, a hivatalosak és választottak serege, a konkoly és a búza, hogy itt a lélek és anyag, a hit és matériáiizmus, az ideálizmus és racionalizmus vívja a csatáját s e szemszögből nézve a helyzetképet, a hazai egyházi állapotaink felett sokszor elhangzó panaszokban sok a túlzás; mivel pedig a mi szolgálatunknak az a hivatása, hogy az ellentétek e csatájában Isten országáé legyen a diadal és Istené a dicsőség, egyházi hatóságaink e célt szolgáló intézkedéseit, határozatait teljes tisztelettel és feltétlen bizalommal fogadva, felkéri Esperes urat presbiteri, egyhm.-i lelkészegyesületi Elnök urat pedig lelkészi kon-