A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

— 26 — ferenciák rendezésére; lelkészeket, tanítókat kötelezi az ifjúsággal való komoly, a serdülő lelkeket Krisztus foglyaivá tevő foglalkozásra, a presbitériumokat e célra szolgáló helyiségek építésére vagy más módon megszerzésére; általában a belmisszió gyakorlásának, a külterületi lakott helyek és szórványok gondozásának az esperesi jelentésben hivatkozott konventi és egyházkerületi határozatok értelmében való végzésére a lelkészeket és presbitériumokat hangsúlyozottan utasítja; a missziói jelentések késedelmes beküldéséért a lelkészek megbírságolandók; b) bármennyire unalmas legyen is a dolgok ismétlése, nem szűnik meg újra zörgetni egyházi főhatóságaink, kerületünk és konventünk ajtaján azzal a tiszteletteljes kéréssel, méltóztassanak mindent elkövetni a m. kir. kormánynál az adócsökkentési államsegély és a lelkészi korpótlék teljes értékű valorizálására nézve, hogy a lelkészi nyugdíjintézettel szemben fennálló kötelezettségeiknek az egyházközségek és lelkipásztorok eleget tehessenek. Mi nem futunk a fából vaskarikagyártás fantomja után, mert amikor elismertük a nyugdíjintézet megerősítésének és aktívvá tételének elsőrangú fontosságát és szükségét, ugyanakkor 1938:10/1. és 20. számú közgyűlési határozatunkban rámutattunk arra is, hogy miként lehet a nyugdíj terheket elviselhetővé tenni, — hanem élő valóságokat, kicsiny egyházközségeinket és lelkipásztoraikat akarjuk a további élet s ezzel egyetemes egyházunk és magyar hazánk számára megmenteni, mikor a nyugdíjteher elhordozhatásának lehetőségeit keresve, rámutatunk arra a törvényen alapuló jogos igényünkre, melynek kielégítése nem okozna a magyar államnak akkora veszteséget, mint