A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

tétünket, ragaszkodásunkat, annak őszinte igaz voltát kell, hogy ez is fokozza és erősítse. Istennek különös kegyelme az is, hogy az összeomlás után, amidőn az országépítés munkájának kellett bekövetkeznie, juttatta élünkre nemzetünk arra hivatott fiát. Az Ő köszöntése és ünneplése után vissza kell szállnia lelkünknek a rég multlba, kilelne század távlatába, amidőn az első országépítés korában még szintén a mi vérünkből való vér országolt és uralkodott felettünk. Múlt évi megnyitó szavaimban jeleztem, hogy az 1938. év jubiláris évet jelent a magyar történelemben, mert ez évben lesz kilencszáz éves fordulója első és valóban nagy királyunk, a magyar királyság megalapítója és nemzetünknek a keresztyén hitre vezetője I. István király halálának. Kifejtettem akkor, hogy nekünk ezt az évfordulót és vele történelmünknek ezt a kimagasló alakját ünnepelnünk kell és meg is okoltam, hogy mint jó magyar embereknek és mint jó magyar reformátusoknak miért kell különösen ünnepelnünk. IMa tehát, midőn e nevezetes történelmi évforduló elérkezett és amidőn a nagy király emlékére országosan sorozatos ünnepélyek folynak, amidőn azokból egyetemes egyházunk is, mint a magyar reformátusság országos képViselete kiveszi a maga részét, nekünk is meg kell erről e helyen emlékeznünk. Kegyelettel emlékezünk meg arról a korról, amidőn őseink, la honfoglalók unokái magyar fejedelmek és királyok vezérlete alatt a történelmi Magyarország alapjait lerakták és megépítették. Kegyelettel emlékezünk meg arról a nagy uralkodóról, aki az ős apja, Árpád fejedelem által idevezérelt honfoglaló magyarok megtelepülését véglegesen meggyökereztette, a honfoglalás tényét megerősítette és végképpen biztosította, aki a magyarság széthúzó és szétzilált törzseit egységes nemzetté kovácsolta és a magyar államiság létét megteremtette. Kegyelettel emlékezünk meg róla, aki népét az egy igaz hitnek, a Krisztus tanításának útjára vezette; aki mint hittérítő világtörténelmi viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozik; hiszen alig érhetett el valaki a keresztyén hit terjesztése terén oly rövid idő alatt akkora eredményt, mint Ő; hiszen az akkori viszonyok, főleg közlekedési viszonyok, a népek egymás között való érintkezésének akkori lehetőségei között az Ö uralkodásának négy évtizede nem nevezhető hosszú időnek. Hogy ezt az eredményt mégis el tudta érni, hogy országát a keresztyén hitbe aránylag ilyen rövid idő alatt nemcsak be