A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

— 10 — az oka, hogy világi közéleti pályáján nem érhette el azt, amire hivatott lett volna. Emlékét kegyelettel és szeretettel fogjuk őrizni. A mult évben emlékeztünk meg róla, hogy Baltazár Dezső örökébe a tiszántúli egyházkerület püspöki székébe egyházi életünk sokoldalú munkásságu régi jelese, Makláry Károly került. Fájdalom, rövid, sokat igérő főpásztori működése után e hó elején hirtelen magához szólította őt az Úr. Elköltözése nemcsak a Tiszántúlnak, vde egész magyar református egyházunknak, amelynek a konventen és zsinaton egyaránt kiváló munkása volt, súlyos veszteséget jelent és legnagyobb egyházkerületünket újból a méltó utód és vezér kiválasztásának súlyos kérdése elé állítja. A minket oly közelről érintő kultuszminiszteri államtitkári székben folyó év elején változás történt. Tasnády Nagy András, egyházi életünknek puritán lelkületéről, bibliás hitéről, páratlan agilitásáról mindnyájunk által ismert kiváló vezérférfia, ki ezt a fontos pozíciót betöltötte, távozott onnan. Ebben az exponált és felelősségteljes állásban is mindenkor megmaradt gerinces kálvinistának, soha benne a hivatalos ember az egyház hűséges tagjával ellentétbe nem került. Szigorú és páratlan igazságérzettel kezelte az eléje kerülő országos és helyi jelentőségű ügyeket és minden felekezet részére egyforma mértékkel mérve juttatta azokat méltányos elintézéshez. Nekünk pedig csak az igazság, méltányosság és egyenlő mértékkel való elbánás a kívánságunk. Működésével, melynek minden egyes tényéből a szeretet és jóakarat sugárzott ki, nagy hálára kötelezett bennünket. Távozását mélységesen fájlaljuk. Örvendetes azonban, hogy ennek oka újabb nagyfontosságú, országos jelentőségű politikai pozíció elfoglalása volt. Indítványozom, hogy Tasnády Nagy András államtitkár úr őméltóságától egyházmegyei közgyűlésünkből vegyünk búcsút, fejezzük ki hálás köszönetünket és nagyrabecsülésünket nagyértékű, főleg reánk nézve oly nagyon értékes munkásságáért, a Mindenható bőséges áldását kérve további életére és működésére. Az új vallás- és közoktatásügyi államtitkár dr. Zsindely Ferenc országgyűlési képviselő személyében valóban méltó utód került a kiváló előd örökébe. Széleskörű tudását és kitűnő tehetségét korábbi munkásságából már ismertük. Eddigi államtitkári működésével már is bebizonyította, hogy teljes mér-