A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

Nemcsak mint nemzeti kultúránk egyik kiválóságára, hanem mint egyházunk jeles fiára is büszkén tekintünk. Emléke előtt határtalan kegyelettel áldozunk és nevének dicséretét dicsőséges müvében soha sem szününk meg hirdetni. Mint országunk Kormányzójának kortársa, Püspök urunk őméltósága ez év január 12-én töltötte be életének hetvenedik esztendejét. Ez alkalomból buzgó fohászunk szálljon az ég felé, hálát adva Istennek, hogy elsegítette őt idáig és kegyelmével megengedte, hogy a hetedik évtized betöltését teljes jó erőben, egészségben, munkabírásban érhesse meg. Őszinte szeretettel, mélységes tisztelettel és meleg ragaszkodással köszöntjük Püspök urunkat, kérve a jó Istent, tartsa meg őt számunkra,' őrizze meg drága egészségét, erejét változatlanul és engedje, hogy az ő áldó kegyelmétől kísérve folytathassa eredményekben gazdagon bővelkedő főpásztori és közéleti munkásságát egyházunk és a magyar haza javára még évek hosszú során keresztül. Igaz meleg szeretettel köszöntjük itt e helyen mindnyájunk szeretetével és ragaszkodásával övezett Esperes urunkat abból az alkalomból, hogy ez év őszén lesz 50 esztendeje, hogy első izben végzett palástos lelkészi szolgálatot. A Mindenható tartsa meg kedves Esperesünket évek hosszú során át és engedje, hogy még solkáig, nagyon sokáig lehessen eddigi fáradhatatlan munkabírásában példát mutató hasznos vezérmunkása református egyházunknak, elsősorban egyházmegyénknek. Az egyházmegyénket ért súlyos veszteségről az esperesi jelentés emlékezik meg, én tehát csak az ezen kivül állókról szólok. Alig egy esztendővel ezelőtt köszöntöttük e helyről egyházmegyénk régi hűséges barátját, Lipcsey Lajost, a mezőföldi testvér egyházmegye gondnokát. A decemberi zsinati üléseken még ott láttuk, két héttel később pedig, az Üdvözítő születésnapján, magához szólította őt az Ür. Temetésén egyházmegyénk nevében ott voltam. Búcsúzzunk azonban e helyen is tőle, egyházi közéletünk e régi, valóban kipróbált nagyérdemű, mindenkor értékes szolgálatot teljesített munkásától. A nemes harcot ő igazán megharcolta. Hajlíthatalan kemény, példaadóan gerinces református volt, olyan, aminőre nagyon-nagyon sokra volna szükségünk nemcsak egyházi közéletünkben, de református társadalmi életünkben is. Ez a gerinces reformátussága volt