A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. július

— 17 — és a magyar falu népének nagy nemzeti fontosságú és érdekű kérdéseit bárki is esetleg egyéni érvényesülésre vagy politikai célok megvalósítására használhassa fel. És végezetül még egy rövid megemlékezést. A Rákóczi szabadságharc után bekövetkezett gyászos idők közepette, 1718 decemberében a világi hatalom erőszakos parancsszavára elnémultak a pápai ősi gyülekezet Isten dicsőségét hirdető harangjait. Több mint két évszázadon keresztül voltak azok némák, két hosszú évszázadon, amely sok jót és még több rosszat hozott a magyarra és református egyházunkra. És 218 év multán a mult év szeptemberében a pápai gyülekezet ősi hittel felépített új templomának ég felé nyúló tornyaiban az elnémult harangok új életre keltek, újból megszólaltak, hirdetve újból Isten végtelen kegyelmét és dicsőségét, aki a benne bízókat a legsúlyosabb csapások és megpróbáltatások közepette sohasem hagyja el. Hirdessék ezek a hosszú szenvedések és kitartó küzdelmek árán megújult harangok a feltámadás nagy krisztusi eszméjét, azét a feltámadásét, amely be fog következni, mert be kell következni nemzetünkre nézve is a Mindenható kegyelme által, amidőn meg fognak szólalni szerte a a régi haza határain belül az elnémult harangok Istennek dicsőségére, aki a porbasujtott, de benne törhetetlenül bízó nemzetet fel fogja emelni és új életre kelti. Ebben a törhetetlen szent hitben a Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés tagjait szeretettel és tisztelettel üdvözölve, közgyűlésünket ezennel megnyitom. Egyházmegyei Közgyűlés a nagy érdeklődéssel hallgatott megnyitó beszédnek e gyűlés jegyzőkönyvébe felvételét elrendeli s vele kapcsolatban a következő határozatokat hozza: a) Egyházmegyénk közgyűlése mély megilletődöttséggel, Isten akarata előtt alázatosan meghajolva ad kifejezést annak a fájdalmának, mellyel dr. Baltazár Dezső tiszántúli püspöknek, az egyetemes zsinat és Konvent lelkészelnökének, az ORLE és ORPSz elnökének stb. halálát gyászolja. Elköltözött szellemi, lelki vezérünk alkotásokban gazdag, felsőbb küldetést betöltő csudálatos életének emlékét soha el nem homályosulható fényben őrizni, halhatatlan érdemeit megörökíteni a 4