A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. július

- 13 a vármegyék alapjává. De ünnepelnünk kell I. István királyt mint jó reformátusoknak is. Hiszen I. István király nem a ma létező egyik vagy másik keresztyén egyházba, hanem a nyugati keresztyénségbe vezette be nemzetét, amely akkor a keresztyénségnek kétségkívül tisztább és magasabb irányát jelentette, abba a keresztyén egyházba, amelyben akkor a későbbi protestánsok és katolikusok elődei egyaránt helyet foglaltak. Ebből a keresztyén egyházból sarjadt ki évszázadok multán a reformáció. Ha István király annak idejében nem vezette volna be népét a keresztyénségbe és ha nem csatlakozott volna épen annak nyugati ágához, akkor nem lett volna itt ebben a hazában soha keresztyén magyar kultura és nem részesülhetett volna a nemzet és a késői utódok ennek és főleg az igaz hitnek áldásaiban. Ha pogányok maradtak volna őseink, ugy a nyugati kulturával soha kapcsolatba nem jöhettünk volna és legfeljebb a keleti barbarizmus előőrsei lehettünk volna. Ha a keleti egyházhoz csatlakozik I. István, akkor először is részeseivé lettünk volna annak a szellemi és lelki elmaradottságnak, amelyben a fejlődésben teljesen megállott keleti egyház hivei maradtak ; másodszor a keleti egyház a szlávizmussal egyet jelentvén, a szláv tenger régen felszívott volna bennünket, mint ahogyan történt ez a velünk rokon bolgár néppel. Mindezekből az következik, hogy ha I. István király nem lett volna és nem vezette volna be a nyugati keresztyénségbe népét, akkor sohasem lett volna a magyar földön reformáció és ma itt nem lehetnénk magyar protestánsok és reformátusok. Ezért ünnepelhetünk és kell is tehát ünnepelnünk nemcsak mint jó magyar embereknek, de mint magyar reformátusoknak is. Ki kell vennnünk részünket nemcsak az országos ünneplésből, de a vármegyénként, községenként, vagy más közületenként és körönként rendezendő ünnepélyekből is annál is inkább, mert nagyon kell vigyáznunk, épen nemzeti szempontból arra, hogy ez az ünneplés ne tolódhassék félre és ne váljék esetleg akár csak látszólag egy felekezet ünnepévé csak azért, mert amellett, hogy István király nemzetünk egyik legnagyobb uralkodója volt, egyik egyház őt mint szentet is tiszteli. Hogy azután a római katolikus egyház a jövő jubileumi évben külön egyházi jellegű összejöveteleket vagy ünnepélyeket is tart, mint például a rendkívül nagyszabásúnak Ígérkező eucharisztikus kongresszus, ez nem érdekel bennünket; ez a katolikus egyház belső ügye lévén, mi ebbe természetesen bele nem szólhatunk, de abban részt sem vehetünk. Más lapra tartozik most már az a kérdés, mi fog történni