A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

- 33 méltóztassék megengedni, hogy szabad folyást engedjek érzéseimnek. Mélységes hálával köszönöm azt a rendkívüli, kitüntető megtiszteltetést, melyben egyházmegyém közönsége, — püspök urunkkal az élén — gyülekezetem körében való kegyes megjelenésével, 40 éves rendes lelkipásztorkodásom betöltése alkalmából engem, a méltatlan szolgát, részeltetni méltóztatott. Hála Istennek, nem éltem hiába. Egyházmegyém bizalmából dolgozhattam, dolgoztam és munkámért királyi jutalmat vettem. 12. Tisztán ömledeznek érzéseim ma egyházmegyei gondnok urunk felé. Tiz éve, egy decenniuma annak, midőn őt egyházmegyénk gondnoki székébe egyhangúlag és lelkesedéssel elhívtuk. Még most is megrezdül a szivem húrja, ha emlékezem azon áldozatkészségre, mellyel a teljes nyomorúság idején lelkészözvegyeink kegyetlen sorsát felkarolta s példájával minket is, a szintén szűkölködőket, áldozatkészségre unszolt és indított s özvegyeinket a teljes kenyértelenségtől így megmentettük. Itt tündöklik szemeim előtt a generális vizitáció ő általa szerzett nagyszerű pompája. Elvonul előttem az ő tiz éves gondnoksága, mely alatt példáját szolgáltatta az egyház és az iskola ügyei iránti érdeklődésének, fáradhatatlanságának s mely alatt elnöktársával mindenkor teljes egyetértésben munkálta az egyházmegye közügyét. Évről-évre hallottuk közgyűlési megnyitóiban mindenre kiterjedő figyelmének megnyilatkozásait s a közelmúltban olvastuk a bodrogkereszturi emlékünnepen elhangzott nagyszerű bizonyságtételét; mind-mind bizonysága annak, hogy ő egyházunkhoz hiv, nagyokban és kicsinyekben egyaránt hív mindhalálig. — Nagytiszteletü és Nagyságos Közgyűlés! Tiz év nem hosszú, nem nagy idő... ifjabb emberek életében; de engedtessék meg nekünk az idősebbeknek, kik újabb 10 évekre nem számíthatunk, hogy ezen 10 éves fordulón eléje járulhassunk s kifejezhessük előtte változhatatlan szeretetünket, tiszteletünket, teljes elismerésünket, köszönetünket s tiszta szívből fakadó jókivánatainkat úgy ő maga, mint az ő sorsának osztályosa, uri családja iránt. Áldja meg őt a kegyelem Istene! Teljes meggyőződéssel vagyok különben afelől, hogy ezekhez az egész közgyűlés igaz szívvel csatlakozik. 13. Végre köszönetet mondok munkatársaimnak, elismerésemet fejezem ki a pontos kötelességteljesítőknek s buzdítok mindenkit, hogy fő életcélnak a kötelesség hív teljesítését is3