A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

- 34 merjék. Egyházunkra, intézményeinkre, a főkre és tagokra a jó Isten áldását kérem. Kitűnő tisztelettel Nagypirit, 1935 július 31-én a Nagytiszteletű és Nagyságos Közgyűlésnek alázatos szolgája: Jakab Áron esperes. Esperesi jelentésre közgyűlés a következőket liatározza: A4 1. Egyházmegyénk közgyűlése mélyen átérzi és teljes egészükben magáévá teszi azokat az igazságokat, melyeket az esperesi jelentés a levegőben repkedő jelszavakról, ezek között a minden vonalon hangoztatott reform-gondolatról mond. A mi egyházunk, melynek nevében is, lényegében is ott van a reformáció fenséges elve, — nem lehet ellensége a reform-gondolatnak, de óva inti közgyűlésünk a pásztorokat és a nyájt, a vezetőket és tagokat az éber vigyázatra, éles megkülönböztetésre, hogy az elv hamis jelszóvá ne váljék, a reform megújhodást és ne revoluciót, egységesítést és ne szétszakadást jelentsen egyházi és nemzeti életünkben. A reformáció egyháza sohasem tévesztheti szem elől, hogy programját nem adhatják a korok és divatok szerint változó jelszavak, hanem csak az örök isteni szó, a verbum dei. Ad 2. Jóleső megnyugvással és Isten iránti hálával veszi tudomásul közgyűlésünk, hogy egyházközségeink külső s belső élete általában nem ad aggodalomra okot. A noszlopi egyházközség presbitériumát szeretettel kéri és a súlyos következményekre való hivatkozással kötelezi, hogy a már kapott utasítások megtartásával igyekezzék háztartását mielőbb rendbe hozni.