A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 30 — idejét: 1932. évi szept. 20. napját jegyzőkönyvében feljegyzi, az egyházközségnek a további építéshez isteni segedelmet és sikert kiván; a lelkipásztorokat és tanítókat felkéri, hogy a pápai templom építésére felajánlott s be nem fizetett adományokat beszedni s a templomépítési pénztárba mielőbb beküldeni szíveskedjenek; a Pápán létesült — egyházmegyénkben egyetlen — református ovoda működésére Isten áldó kegyelmét kéri. Ad 7. Egyházmegyei közgyűlésünk fájó szívvel, de nem meglepetéssel értesül a noszlopi egyházközségnek az esperesi jelentésben feltárt úgy anyagi, mint lelki összeroppanásra mutató állapotáról. Csak ez lehetett az eredménye annak, hogy az egyházmegye sok atyai tanácsát, figyelmeztetését és intését ennek az egyházközségnek a presbitériuma hallatlanná vette s más irányból jövő tanácsolásoknak hódolt be. Mivel ez egyházközség anyagi ügyeinek rendbehozása csak a hátralékos egyházi adók behajtásával történhetik meg, — egyházmegyei közgyűlés utasítja a presbitériumot, hogy az 1931. évi és az előző évekről való adóhátralékok kimutatását 1933. évi október 15-ig küldje be az esperesi hivatalba; az 1932. évi hátralékokat az 1933. évi kivetéssel együtt folytonosan szedesse; az 1932. és 1933. évi hátralékok kimutatását 1934. évi június 30-ig küldje az esperesi hivatalhoz; esperes urat pedig felkéri, hogy a kimutatott adóhátralékokat hajtassa be minden törvényes eszközzel; az egyházközség lelkészét és tanítóit felhívja, hogy a pasztorális .kúrának és belmissziónak fokozott gyakorlásával, a maguk Istenre támaszkodó, imádságos, reménykedő, nehézségekkel bátran szembeszálló, hittel megküzdő munkás élete példájával igyekezzenek gátat vetni annak az áramlatnak, mely a lelki értékek devalválásával tönkrejutásba sodorja az egyes híveket is, meg az egyházat is;