A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 11 — kérdeznünk, hogy vájjon miért késik az eljárás megindítása a Magyar Kultúra ellen a hitfelekezeti izgatás és egyéb sajtó útján elkövetett bűncselekmények tényálladékait is többszörösen kimerítő cikkei miatt. 1 Áz u. n. történelmi átértékelésről, mellyel mostanában oly sűrűen találkozunk, a történelmi tények elferdítése és egyházunk, sőt nemzetünk nagyjainak tervszerű lekicsinylése útján, az idő rövidsége folytán most nem foglalkozhatom. Szólanom kell azonban egy nagyon fontos és nem csak minket, hanem az egész világ evangéliumi egyházait közvetlenül érdeklő kérdésről, a protestáns világ-szolidáritás kérdéséről. Nemcsak az u. n. ökuménikus mozgalom, hanem általábanvéve a különböző országok különböző protestáns egyházai közötti összeköttetések és kapcsolatok létesítésére és ápolására való törekvés az utóbbi időkben igen nagy és lényeges előreihaladást mutatnak. A Presbiteri Világszövetségen és Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Világszövetségén kívül, amelyeket már régóta igen jól ismerünk, egész sereg más mozgalom és szövetség igyekszik magában egyesíteni és egymáshoz közelebb hozná a földkerekség különböző részein levő protestáns egyházakat, illetőleg azok tagjait. Évszázadokkal ezelőtt, amidőn pedig a közlekedési viszonyok nagyon is kedvezőtlenek voltak, meg volt az állandó érintkezés, a baráti és testvéri összeköttetés a különböző országok protestáns népei között. Abban a régi időben egyrészt tanulmányi célból magasabb iskolák elvégzése végett keresték fel egyik ország protestáns lakosai a másikat, másrészt nagymértékben hozzájárultak az összeköttetések kifejlesztéséhez és. megerősítéséhez a vallásüldözések is, amelyeknek szomorú korszakában az erős ebb protestáns országok és egyházak segítséget nyújtottak nemcsak egyházi, de politikai téren is az elnyoimott és üldözött hitsorsosoknak. Később, midőn a vallásüldözések ideje elmúlt és békés idők következtek be, a külföldi nexusok' mind lazábbakká lettek, azok ápolása feleslegesnek látszott és az egyes országok protestáns egyházai a maguk sajátos külön nemzeti alapon kifejlődött életét élték. Csak újabban, a háború előtti évtizedekben kezdtek keletkezni bizonyos mozgalmak és világszövetségek, melyek a közös munka fonalát felvették és a különböző országok evangéliumi egyházai között különböző szempontok szerint baráti és testvéri alapon összeköttetéseket igyekeztek létesíteni. Ezek már akkor is nagyon szép munkát