A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 12 — fejtettek ki. A háború utáni időben azonban számuk megszaporodott, működésük mindinkább megélénkült, annak körét mindjobban kiterjesztették és a világ protestáns egyházainak mindnagyobb részét vonták be a közös munkára. A közös ellenség, a hitetlenség elleni küzdelem az, amely a mozgalmakat és szövetségeket sorompóba állította a Krisztus szolgálatában. Vannak e szervezetek között olyanok, amelyek tisztán a lelkiek alapján óhajtják a protestáns szolidaritás nagy ügyét szolgálni és amelyek kizárólag a szellemi együttműködést ápolják, de vannak szervezetek, amelyeknek anyagi céljaik is vannak és pedig az anyagi nehézségeken együttes erővel való segítés, avagy a jobban rászorultaknak az erősebbek részéről való támogatása. Ez utóbbiak közé tartozik p. o. a nemzetközi protestáns hitelszervezet, melynek székhelye Zürichben van és -melyben egyházunkat épen Püspök urunk képviseli. Vannak, amelyek elsősorban a presbiteri alapon álló, tehát a hozzánk legközelebb álló egyházakra terjednek ki, de vannak, amelyek a hitvallásbeli különbségektől eltekintve egyesítik közös építő munkára a különböző egyházak tagjait. Van olyan, mint p. o. az u. n. stockholmi mozgalom, az Élet és Munka mozgalma, mely a tőlünk szervezetileg nagyon is eltérő anglikán egyházat is bevonja. Akármilyen néven és bárminő munkakörben is fejtsenek ki azonban működést ezek a mozgalmak és szövetségek, a végső cél azonos: a világ evangéliumi hitű egyházainak, illetőleg ezek tagjainak együttes munkára való egyesítésével akarják építeni Istennek országát. A szeretet fűzi őket egybe, a hitbeli, meggyőződésben összetartozás nagy és szent érzete. E mozgalmak fejlődését igen nagy jelentőségűnek kell tartanunk. Hiszen jól tudjuk, hogy mily erőt és hatalmat képviselt évszázadokon keresztül a róm. kath. egyház a mága egységével és képvisel az ínég) ma is igen sok vonatkozásban a világ egy részében. Arról,, hogy egy egységes protestáns világegyház létesülhessen, azt hiszem, szó sem lehet, nem is ez a cél és ez nem is szükséges. A protestáns egyházak szabad szelleme, biveiknek magasabb, tisztultabb felfogása, etikája és kulturáltsága meg tudja érteni és becsülni a testvér egyházak tagjainak vallásos felfogását, az általuk vallott hitbeli különbségeket, ragaszkodik a magáéhoz, de nem akarja rákényszeríteni másokra a saját felfogását és képes arra, hogy velük a testvéri szeretet jegyében keresztyén egyházunk közös feje, a Krisztus szolgálatában közös munkára