A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július
— 10 — ter határozott és erélyes törekvését a tűrhetetlen tankönyvárak csökkentésére. ! Addig is, mig valamerre eldől a dolog, le kell szegeznem! újból sokszor hangoztatott álláspontomat, hogy a legsúlyosabb gondok és bajok, a legnagyobb nehézségek idején is ragaszkodnunk kell körömszakadtáig ősi egyházi intézményeinkhoz, főleg iskoláinkhoz, meg kell azokat tartanunk, és át kell mentenünk a jobb jövőre. Nemcsak a hitvalló ősök áldozatos példájára hivatkozhatunk itt, hanem tekintsünk át a trianoni határokon, a megszállók rabláncaiban sinylődlő édes magyar véreinkre, akik az ottani súlyos elnyomás alatt hihetetlenül nehéz viszoyok között, üldöztetések közepette élet-halál harcot vívnak magyar iskoláikért és intézményeikért és elképzelhetetlen áldozatokat hoznak azok megmentéséért és fenntartásáért. Nem lehet tehát, hogy mi, akiknek helyzete bármily súlyos is, de az övékéhez mégsem hasonlítható, ne tudnánk úgy kitartani, miként ők. Ami a felekezetközi viszonyokat illeti, a többségben levő róm. kath. egyház hivatalos tényezői külsőleg általában barátságos arculatot mutatnak. Hogy azután a külszín mindig megegyezik-e a belsővel, az már más kérdés. Azt már egészeit megszoktuk, hogy a felekezeti béke tavának sima tükrét időnként és helyenként haragos sötét hullámok kavarják fel. Mint a jelentősebb esetek egyikére, utalnom kell a romhányi kuruc emlék felavatására, ahol a protestáns egyházak funkcióját mellőzték, és ahol ezért az illetékesek egy bátor és gerinces protestáns világi férfiú, Laszkáry Gyula részéről azonnal meg is kapták az egyenes és érthető választ. A hasonló esetek következménye, az, hogy most már a legtöbb helyen, ahol több felekezet van és a hatóságok békességet akarnak, valamennyi egyház kikapcsolásával tartják meg a különböző ünnepségeket. Ez semmi esetre sem válik a keresztyén gondolat és világnézet előnyére és dicsőségére, de erről mi nem tehetünk. Utalnom kell a Töreky-féle ismeretes kijelentésre a szent jobb perrel kapcsolatban. A bírói ítéletet nagyon természetesen nem tehetjük bírálat tárgyává, az a felsőbb bíróságok dolga, de a bírói székből tett, egyházunk tagjait és a lelkiismereti szabadságot súlyosan sértő kijelentést nekünk e helyen is legerélyesebben és leghatározottabban kell visszautasítanunk. Magával a perrel kapcsolatban még csak azt kell másokkal együtt