A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 27 — Csak ő legyen az egyházközséggel fenséges célratörésében. Egyházmegyénk gyülekezetei szinte páratlan áldozatkészséget tanúsítottak a pápai új, kéttornyú templom érdekében. Az egyházmegye közgyűlésének is meleg pártfogásába ajánlom és kérem. 3. Az egyházi közélet terén — e két jelenséges kivül — hiába keresem a teli kalászokat. Sajnos, meglehetős kopár tarló az. Sovány kalász is alig található rajta. Mintha állandó tél volna, komor, fagylaló tél, melyből még a védő hótakaró is hiányzik. Mint a hideg télen át várva-várt tavasz fénylő napsugarára kiül a kopár gallyon a biztató rügy: úgy jelentkezik egyházi közéletünk kietlenségében a Református Szeretet Szövetség megalapítása, mely igézetes jövőt tár elénk. Rajtunk áll, hogy késői fagy meg ne dermessze a hozzáfűzött reményvirágokat. Minden rajtunk áll, győz vagy bukik! Mert ime: Egyetemes egyházunk intéző körei hiába fáradoznak intézményeink érdekében. Nincs meghallgattatás. Megnyugtató, biztató szó is alig hangzik el. így aztán mi magunk mindinkább el akarjuk hinni, hogy nemzeti, állami s vele együtt egyházi életünk elhalásra van ítélve. Kicsinyhitűek vagyunk. A mult idők dicső példái is mintha nem lelkesítenének. A mát, a sivár mát nézzük csak. Még gondolataink is megtörnek a ma sziklazátonyán. Törekvéseink még inkább. Amit az egyetemes zsinat, nagyszerű célkitűzéssel, az országos egyházi közalap és a lelkészi nyugdíjintézet körében alkotni akar, belátható időn belül nem lesz megvalósítható. Az állami mindenhatóság, mely a helyett* hogy egyházunknak a közművelődésért hozott áldozatait méltányolni igyekeznék, több iskolánk felett megkisérlé — Istennek hála — sikertelenül meghúzatni a lélekharangot, mind gyakrabban avatkozik bele autonom jogkörünkbe, hogy annak még meglevő foszlányait is letépje. Előbb egyik kezével rárakta az egyházközségek vállaira önkényesen a sújtó terheket, ugyanakkor a másik kezével lefogta jogos járulékainkat. Most meg az adózó polgárok védelmének örve alatt egyházi adó kivetési jogunkat akarja korlátozni úgy, hogy a szerint a mi egyházközségeink közül egy sem exiztálhat. És ezt nevezik keresztény-kurzusnak!' Sok szó esik mostanában országgyűlésen, napilapokban, sőt még a lelkészegyesületben is alsó papságról, kongruáról stb. Alsó papságunk nekünk nincs. Vannak nagy és kis egyházközségben szolgáló lelkészeink. A kongruának pedig hagyjanak bé-