A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 26 — 1. Az egyik — amiről egyházmegyei gondnok urunk most egy éve előre megemlékezett közgyűlési megnyitójában — a pápai ősi kollégiumnak mult év szeptember hó 7. napján lezaj­lott négyszázados jubileumi ünnepélye, melyen csonka hazánk főméltóságu Kormányzója is büszke kegyelettel adózott a dicső múltnak, melyet a kollégium annyi nagy és szent eredményben fénylővé és gazdaggá tett. Koronás államfő megbízottja, messze országok egyetemeinek tudósai, hazánk egyházi és világi mél­tóságai jöttek el tisztességet tenni a kálvini hit, a hazaszeretet, a tudomány e világító tornyának. Az ünneplésbe belekapcso­lódtak Veszprém és a szomszédos vármegyék és az egész Du­nántúl, de különösen Pápa és vidékének református népe. Kül­döttségben, bár erre kérésemet illetékes helyen előterjesztet­tem, nem üdvözölhetvén, rójjuk le gyermeki tartozásunkat a nevelő »alma mater« iránt, egyházmegyénk közönsége nevében is, jegyzőkönyvi határozatunkkal. 2. A másik örvendetes jelenséget' ebben foglalom össze: épül a rég megjelölt helyen a pápai új református templom! Nem három évtizedes, hanem több mint félszázados gondolat az, hogy azon a helyen kálvinista templomnak kell épülni. Egy prófétai lelkületű, akkor még ifjú tanár, később püspökünk, már a most lebontott szinház fundamentomának letétele alkal­mával arra a helyre, mint református templomfundusra mutatott rá. E diszterem ablakain kitekintve láthatjuk magasba emelkedő falait. Nehéz elhatározás előtt állott az egyházmegye elnöksége, midőn az építkezés megkezdésének engedélyezésére felhivatott. A pápai egyházközség a háború utáni devalváció miatt már el­vesztett egy templomra valót. Mult év nyarán jött a bankzár­lat, az ezt követő riasztó hírekkel. A pápai egyházközségnek mintegy 150.000 pengője már akkor igazoltan volt. Ha ez is elvész, talán soha többé nem lehet új templomról beszélni! Megadtuk hát az engedélyt a rendelkezésre álló összeg erejéig, mely a templom s a tornyok falainak megépítését, ezeknek tető alá vonását és bent az erkélyzetek kiképzését biztosítja. És ez most elég. Hálát adunk a jó Istennek, ha ennyire segít. A többi a jövő gondja és munkája lesz. Nem is fog az sokaii váratni magára! A jövő számára már is nagyon jelentékeny mennyiségű fürészelt tölgyfadeszka van készletben. Ha látszik is némi nehézség, az nem legyőzhettem De épült-ie valaha, valahol kálvinista templom nehézség nélkül?! Áldott a jó Isten!

Next

/
Thumbnails
Contents