A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 13 — felül, a régi »jómódúnak« nevezett kisgazda-osztályban pedig különösen igen magas százalékban vannak képviselve, református társadalmunk az agrárválságot csak még fokozottabb súllyal érzi. Az egyház híveiben él, híveiknek súlyos baját és nehéz sorsát tehát nagyon súlyosan megérzik gyülekezeteink és megérzi azt egész magyar református egyházunk is. Egyházaink olv súlyos anyagi helyzetben vannak, aminőre még alig volt példa valaha. Nehéz időket éltünk át valamikor régen az üldöztetések! és mellőztetések idején, de akkor az anyagi kérdések más jelentősebb kérdések mellett háttérbe tolultak és az akkori primitivebb körülmények között az anyagi szükségletek a maihoz mérten szinte eltörpültek. Az államsegélyek, amelyekhez talán kissé kelleténél jobban hozzá is szoktunk, de amelyekhez feltétlenül törvényadta jogunk is van és jogunk van az osztó igazság és egyenlő elbánás elvének alapján is, állandóan csökkennek; az államháztartás szintén nehéz helyzetére való tekintettel csökkentve lettek azok az utolsó év folyamán is tekintélyes mértékben. És itt rá kell mutatnom arra, hogy a legutóbbi, az 1932/33. évre érvényes költségvetés megállapításakor a csökkentés aránylag még nagyobb mértékben érintett bennünket, mint más felekezeteket, mert mig a római katholikus egyház különböző segélyeinek' összege nem egészen hét százalékkal lett csökkentve, addig a protestáns egyházaké 8.3 százalékkal, pedig mi nem rendelkezünk oly nagymérvű fundált vagyonnal, mint a többségi egyház, amely ha talán nem is jövedelmez ma oly mértékben, mint régebben, de azért számára ma is kellő létalapot biztosít. Az államsegélyek csökkenésével szemben, amely kiterjed az egyházi tisztviselők, lelkészek és tanítók fizetésére, illetőleg korpótlékára is, mely utóbbi úgyis csak 50 százalékban volt már kiszolgáltatva, az általunk viselt terhek egyáltalában nem csökkentek, sőt inkább megnövekedtek. A régóta sérelmes és az összes iskolafenntartó egyházak által felpanaszolt tanítói nyugdíjjárulékok mérsékléséről szó sincs és ugyanakkor, amidőn az állam a költségvetésnek okszerű takarékosságból való csökkentése cimén egyházunk államsegélyeit mérsékli, ugyanakkor a másik oldalon híveink állami adóját különböző címeken emeli, atni által természetesen csak ismét súlyosbbodik az egyébként is elviselhetetlenül nehéz gazdasági viszonyok között azok helyzete és gyengül teherviselési képességük, holott az államsegély csökkenésének