A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 14 — arányában mindig nagyobb részét kell viselniök az egyház terheinek. Az egyházi adónak emelkednie kell főleg olyan gyülekezeteknél, amelyeknek jövedelme elsősorban földre és terményekre volt alapítva, aminek folytán tehát jövedelmük pénzértékének tekintélyes részét elvesztették, amit más úton kénytelenek pótolni. E végtelenül nehéz helyzetben, sajnos, hasztalanul várunk és remélünk külső segítséget. Arra, hogy törvényesen járó államsegélyeink bármily csekély mértékben is emeltessenek, sajnos, az állam mai viszonyai között kilátásunk belátható időn belül nem lehet; örülnünk kell, ha a további csökkentéseket elkerülhetjük. Magunknak kell tehát segíteni, már amennyire a lehetőségek ezt engedik. A mai nehéz helyzetben elsőrendű kötelessége úgy az egyeseknek, mint a közületeknek, hogy a legszigorúbban vett takarékosságot tartsák szem előtt. Ennek a szigorú takarékosságnak a keresztülvitele bárhol is sokkal könynyebben lehetséges, mint épen a mi egyházunknál. Hiszen a mi gyülekezeteinknek, főleg a mi kis egyházközségeinknek eddig sem voltak fölösleges kiadásai. Nem költöttek ők a múltban sem luxusra. Az egyházak rendes kiadásai majdnem mind olyan, állandó jellegűek és nélkülözhetetlenek, amelyeken alkudni lehetetlenség, amelyeknek csökkentése a közérdek rovására menne; itt tehát a legszigorúbb értelemben vett takarékoskodás mellett is alig lehetséges a költségek lefaragása. Csupán a rendkívüli kiadásoknál lehet tehát szó takarékoskodásról és ezeknél óva kell intenünk gyülekezeteinket, hogy a lehetőséghez képest tartózkodjanak minden csak némileg is mellőzhető kiadástól, főleg minden befektetéstől, és olyan kiadástól, amelyek fedezete nincs előre biztosítva, különösen amelyek fedezése céljából újabb adóemelés válnék szükségessé, mert híveinket csak a legszükségesebb mértékig szabad megterhelnünk. Viszont azonban az egyház elengedhetetlen közszükségleteiről minden módon, áldozatok árán is gondoskodni kell. Fogainkat összeszorítva, a legnagyobb küzdések, nélkülözések és szenvedések közepette is állani kell ezt a harcot, melybe a gazdasági válság hullámai vetettek bele bennünket, az ősökre és hitvallókra kell gondolnunk, akik sokkal nagyobb nehézségek közepette, az üldöztetések idején vérük hullásával védték meg és ezer veszély között tartották fenn és erősítették meg a mostani gyülekezeteket. Nem szabad csüggednünk, hanem a hit erős pajzsával és fegyverével felvértezve és megerősítve kell küzdenünk a ránk zuduló csapások fergete-