A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

- 36 — ból, hanem általános magyar nemzeti szempontból is mélységes fájdalommal töltsenek el bennünket. És mindazok után, amelyeket elsoroltam, mégis azt kell mondanom, hogy minden igazságtalan megbántás, minden meg

1 nem érdemelt mellőzés, fájó sérelem, ellenséges gyanúsítás és bosszantás és rosszakaratú támadás ellenére is nekünk a lehetőséghez képest meg kell őriznünk higgadtságunkat és nyugalmunkat. Nem szabad szemet hunynunk a sérelmek és támadások felett, hanem az igazság acélpajzsa mögül kell azokat kivédenünk és bátran visszavernünk. Nem szabad gyáván meghunyászkodnunk. Felemelt fővel kell járnunk, mint ahogyan járhatnak az igazság tisztalelkü és egyenes jellemű bajnokai, akiknek vértezetéről minden alattomos támadás lepattan. De csak akkor kell a harcot állnunk, ha erre rákényszeríttetünk;! támadnunk azonban nem szabad, mert nem vállalhatjuk a felelősséget az esetleges testvérharcért. Abból a kulturhar'cból, amelynek tüzét a másik oldalról most élesztgetik, könnyen a pusztulás lángja lobbanhat ki és az e pusztítás eredménye gyanánt fennmaradó sötét üszkök felett a harmadik fél, a hitetlenség vigyorgó sátánja ülhet könnyen diadalt. Ehhez a gyászos munkához mi nem nyújthatunk segédkezet. Hinnünk kell szent keresztyén hittel és igaz magyar hittel az emberek jobb belá,tásában. Hiszen őseink, akik a múltban szenvedtek hitért és hazáért, sokkal szomorúbb időket éltek keresztül és ezekből is megjött a jobbrafordulás ideje, amidőn megszűnt a testvérharc és a nemzet fiai egymásra találtak. Higyjük, hogy a mai szerencsétlen helyzet sem lesz állandó; csak átmeneti lesz az, amelyből azok, akik ma téves útra kerültek, vissza fognak térni az egyedül helyes útra, a magyar igazság és összefogás útjára; higyjük azt, hogy az érthetetlen és mesterkélten előállított viszálykodás, a meg nem okolt széthúzás, az elvakult felekezeti elfogultság fölött győzni fog a józan belátás, a nemzet magasabb érdekeinek felismerése és a keresztyén szeretet szava és parancsa és ez a felbomlani készülő nemzeti erőket a széthúzástól megmentve, újból elválaszthatatlan egységgé fogja összekovácsolni. Mi erre az egységre, erre az összefogásra mindenkor készek leszünk a keresztyén valláserkölcsi világrend és a magyar haza jövője érdekében, természetesen az egyenlő jogú testvériség alapján. Addig is azonban, amig ez megtörténik, munkálnunk kell