A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

- 35 — a közélet minden terén a kath. előretörésre és a protestánsok minden áron való leszorítására. És itt azt látjuk főleg, hogy különösen azoknak a protestánsoknak a leszorítására, akik nemcsak az anyakönyv szerint azok, hanem akik az egyházuknak hűséges hivei és munkásai és mindenekelőtt és elsősorban azok leszorítására, akik egyházuk életében saját buzgalmuk, munkásságuk és hittestvéreik bizalma folytán jelentékenyebb pozíciót, sőt vezetőszerepet is töltenek be. Nem akarok neveket említeni, csak a nélkül említem meg, hogy a zsinati gyűlések alkalmával egyik zsinati tagot, aki emellett véletlenül az országgyűlésnek is tagja volt, bizalmasan figyelmeztettek, hogy jó lesz az egyházi életben nem olyan tevékenyen résztvenni, mert ezt bizonyos oldalon könnyen rossznéven vehetik. Történt pedig ez épen a folyó évi zsinati ülések alkalmával, amidőn nagyon ártatlan kérdéseket tárgyaltunk; olyanokat, amelyeknek felekezetközi kihatása egyáltalában nincs. Hozzá kell még tennem, hogy az illető zsinati tag természetesen felháborodva és önérzetesen utasította vissza a jóindulatu figyelmeztetést. Talán kissé hosszabban és részletesebben foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel mint eddig szoktam és talán kissé más modorban, mint a múltban tettem, de az utolsó esztendő, főleg az utóbbi hónapok és hetek eseményei arra tanítottak meg, hogy akkor, amidőn az igazságtalanság és valótlanság fegyvereinek garmadáját fordítják velünk szembe, nekünk is jogunk van ahboz, hogy az igazságot felfedjük és kimondjuk. Kétségkívül szomorú és bántó jelenségek ezek nemcsak a mi szempontunkból, hanem általános nemzeti szempontból is, mert hiszen ez az eljárás, amelyet tapasztalnunk kell, egyáltalában nem szolgálja a nemzeti egység és összetartás megszilárdítását, a nemzeti erők egyesítését és az egyetemes nagy nemzeti érdekek annyira kívánatos megerősödésének ügyét; nem vezet ez bennünket a sokat szenvedett magyar haza annyira sóvárogva várt jobb jövendője felé, hanem ellenkezőleg, nagyon könnyen vezethet a magyar társadalom egységének szétdarabolásához, a nemzet erejének szétforgácsolásához és gyengítéséhez és ahelyett, hogy előbbre és közelebb vigyen bennünket az óhajtott célok felé, inkább visszafelé visz az oly nagy nehézségek árán megtett nehéz, göröngyös úton. Ezek a jelenségek tehát kell, hogy nemcsak református és protestáns szempont3*