A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 27 — fordítottak és kik nálunk, hála Istennek, csak kisebb számmal vannak. Ellenben fakultatívvá tétetnék törvény alapján a polgári és egyházi házasság, akkor ki lenne mondva törvényben az is, hogy a kettő teljesen egyforma, egyik épen olyan jó, mint a másik, egyik pótolja a másikat, akkor tehát a törvény ereje meggyöngítené annak az erkölcsi kötelezettségnek az erejét, legalább is a gyöngébb hitüeknél, amelynél fogva jelenleg mindenki érzi az egyházi házasságkötés kötelező voltának szükségességét és sokkal könnyebben szánnák rá magukat olyanok, akik az egyháztól kissé távolabb jutottak, már csak kényelmi szempontból is arra, hogy ha már az egyik elegendő, úgy csak a polgári anyakönyvezetőhöz menjenek. Főleg vegyes házasság esetén volna ez gyakori, amidőn különösen nagyon jó lenne ez kényelmi szempontnak, de az egyháziasság és valláserkölcsi érzés ápolása és fejlesztése tekintetében ez egyáltalában nem volna kívánatos, mert hiszen egyenesen annak meggyengítését hozná magával. Jó példa erre Ausztria, ahol fakultativ polgári házasság van és ahol ennek következtében az egyházi házasságkötések százalékszáma nagy mértékben alászállott. Bármiféle megoldás következzék is be a jövőben, arra rendkívül kell vigyáznunk, hogy ha az 1894. évi úgynevezett egyházpolitikai törvények bármily mérvű reformja is keresztül vitetik, ez ne történhessék meg esetleg egyoldalulag, a mi megkérdezésünk nélkül, a mi kárunkra és hátrányunkra, hanem kell, hogy ne csak az egyetemes keresztyénség és általában a keresztyén valláserkölcsi felfogás szilárdíttassék meg ez által, hanem hogy részünkre is háramoljék belőle bizonyos előny. Résen kell tehát lennünk és arra kell törekednünk, hogy ha valamely változás történik házassági jogunk terén, a reverzálisok annyira égető és fájó kérdésében is valamely szerencsés megoldás következzék be, amely a jövőre a folytonos megújuló vitákat és békétlenségeket kikapcsolja. Szerintem ennek egyet•len módja az, ha a törvény minden megegyezés lehetőségét kizárja akár a régi törvény visszaállításával, amidőn a gyermekek nemük szerint követik szüleik vallását, akár egy, szerintem még helyesebb módozat szerint, hogy minden gyermek az apa vallását tartozzék követni, aki a család feje és akinek nevét viseli, vagyonát, társadalmi állását, sőt esetleg rangját is örökli. Évről-évre minden esztendőben meg szoktam emlékezni e helyen a felekezetközi viszonyokról. Pár évvel ezelőtt még úgy